Más nemzetiségű a házastársad?

Ha nem ismered a házastársad nemzetiségének szokásait, kultúráját stb, akkor érdeklődj utána. Interneten írd be a keresőbe, biztosan találsz valami információt. Kérdezz esetleg tőle, valószínű jól fog neki esni, hogy érdeklődsz.

Ha ezek nem váltak be, akkor az ő rokonaitól kérhetnél információkat!

Párom német.

Van egy kislányunk.

Németekkel a kultúra nem nagyon külömbözik. Az étkezésben ugyan azt eszik 8pl töltött káposzta vagy húsleves) csak kicsit kevesebb füszerrel, ami nekem jobban is tetszik.

Aztán ugyna azok az ünnepeik vannak és ugyan úgy ünnepelik. (mondjuk karácsony este van virsli nem szilveszterkor)

párom nagyon szeretné és valamilyen szinten kötelez is arra hogy a gyerek a magyar nyelvet és kultúrát midnent megtanuljon. nagyon büszke hogy félig magyar a lányunk és nagyon büszke hogy szép magyar partnere van.

ja kollégák voltunk.

mindegyikönk családja szereti a másikat. még nagybácsik nagynénik is. igazából úgy érzem mintha németország másik feléböl jöttem volna, habár ezt normál életben is így érzem, még sahol nem ért hátrányos helyzet vagy ilyesmi mert magyar vagyok.

Igen.

A férjem apai ágon mozambiki, anyai ágon portugál származású. Kb. 12 éves koráig élt Mozambikban, amikor az apukája meghalt és az anyukája hazaköltözött vele Portugáliába. Én portugál szakon végeztem az egyetemen, és sokat utaztam a munkám miatt - így ismerkedtünk meg.

Mivel a párom színesbőrű (félvér), ezért nehezen emésztette meg a családom, de mára ebből nincsenek problémák (konkrét probléma az elején sem volt, nekem elmondták a véleményüket, de ennyi).

Most Portugáliában élünk és neveljük a gyerekeinket.

Én még nem vagyok házas, de szüleim eltérő nemzetiségűek.

Anyukám lengyel, apám magyar és Líbiában ismerkedtek meg anno. Mindketten kint dolgoztak. Jelentős kultúrabeli különbségek nem voltak, persze eltérő a gasztronómia, meg van egy-két eltérő szokás (ami főleg a lengyelek vallásosságából adódik), de ez simán áthidalható. A lengyel nagyszüleim nagyon lazák és nyitott emberek, így könnyen befogadták apámat.

A nyelvről csak annyit, hogy eleinte angolul beszéltek, majd apám megtanult 2-3 hónap alatt lengyelül (szerencsére nagyon könnyen tanul nyelveket). A találkozásuk után, anyám hazament, onnan leveleztek egymással. Végül összeházasodtak.

Nekem volt svéd barátom.

Nem jött össze hosszú távon a kapcsolat.

A svéd férfiak tutyimutyik.

Nekünk nőknek kell udvarolni, hozni a döntéseket.

Olyanok, mintha a saját kis világukban élnének, én meg, mintha a haverja lettem volna, akivel mellesleg megosztja az ágyát.

Aranyos srác volt, de úgy betartotta a "nők és férfiak egyenlőek" dolgot, hogy már azt sem tudtam, hogy én vagyok-e a nő, vagy én vagyok a férfi a kapcsolatban.

Tutyimutyi a legtöbb skandináv fickó.

Bocs az OFF-ért, de Kedves Utolsó, ugye, hogy igazam van?

A skandináv férfiak, mint a nők komolyan mondom.

És általában az szokott lenni, hogy jön egy erős nő, elkapja a, na tudod mijüket..., és megszerzi magának.

A férfi meg egész életében bólogat, mint a bólogatós kutya.

Hétvégén meg leissza magát, mert nem bírja a női-terrort.

A volt barátom is nagyon aranyos srác lett volna, de minden nehéz helyzetre csak mosolygott, mint egy ovis, és várta, hogy segítsek.

Fárasztó hosszú távon, nagyon.