17 évesen van lehetőségem elköltözni otthonról? Ki nem állhatom a szüleimet.

A törvény szerint 18 éves korodig a szüleid felelnek érted.

Lehetőséged van elköltözni,hiszen van két lábad,és mehetsz.A kérdés az,hogy a szüleid mennyire tolerálnák,hogy leléptél.Ha ellenzik akkor nyugodt szívvel szólhatnak a rendőröknek,hogy vigyenek haza.

HA nagy ívben tojnak rád,akkor még örülni is fognak hogy leléptél.Te tudod milyenek a szüleid.

18 éves korodig nem. De ha el is mennél valahova lakni, miből élnél? Mit ennél? Miből fizetnéd a számlákat?

Vagy azt gondolod akkor is eltartanának a szüleid? Mert én biztos nem adnék ebben az esetben egy fillért sem a gyerekemnek, ha ő így gondolkodna rólam, mikor mindent megadok a gyerekemnek. Mert gondolom, nem kell dolgoznod, kapsz enni, nem kell fizetned otthon számlákat.

Azért a helyedben ezt jól gondold át , esetleg beszélj a szüleiddel , h neked mi nem tetszik és közösen próbáljatok rá megoldást találni.

Amikor ennyi idős voltam, mint te énis hasonlóképpen éreztem. Igazából ha belegondolsz már csak 1 vagy maximum 2 éved van hátra a középiskolából, így ha ezt a 17 évet kibírtad akkor az az 1-2 év már nem jelenthet gondot. Utána jelentkezz egyetemre másik városba, vagy ha nem szeretnél továbbtanulni akkor csak simán keress munkát és költözz el otthonról, felnőttként már megteheted majd. Ez az egy év már belátható idő, próbáld meg megtervezni, hogy hova mennél, mennyi pénzből jönnél ki. Ha időd engedi (tehát jó tanuló vagy és nem parázol az amúgy nem túl nehéz érettségi miatt), akkor vállalhatsz suli mellett diákmunkát, és tedd félre a pénzt, hogy könnyebb legyen a kezdés, amikor már majd mindent neked kell megvenned. Szóval ez amúgy sem megy egyik percről a másikra, viszont már nem kell sokat várnod, amíg a magad ura lehetsz...

Az is igaz, hogy tinikorban sokan éreznek hasonlóan és sokaknak később magától megjavul a kapcsolata a szüleivel, amikor elmúlik ez a kicsit zűrös időszak. De például az én esetemben az javított nagyon sokat a szüleimmel való kapcsolatomon, hgy elköltöztem otthonról. Azóta rájöttem, hogy a szüleim egészen jófejek is tudnak lenni, de nem tudok velük együtt élni, egyrészt mert csak így voltak képesek elfogadni, hogy felnőttem és hogy nincs joguk az életem minden apró részletébe belerondítani még akkor sem, ha ők ezzel jót akarnak. Továbbá eléggé más a normális életről alkotott elképzelésünk is, de így, hogy mindenki éli a maga életét nem okoz ez sem súrlódásokat többé a hétköznapokban.

Szóval én bátorítanálak, de ne meggondolatlanul vágj bele, hanem ésszel.