Megkeseríti a napjaimat ez az asszony! Beszéljek vele vagy továbbra is nézzem levegőnek?

Arról van szó, hogy már nem tudom elviselni a párom mamájának a közelségét sem. Lehet az én fejemben van gond, és ha igen, akkor adjatok tanácsot.

A történet az, hogy van egy padlásszobás ház, ami úgy funkcionál, hogy a földszint és a padlásszobás rész is rendelkezik komplett mindennel(szoba, konyha, fürdöszoba...), lent a párom 78éves mamája,és 81éves tatája él, fent pedig mi. Még annyi, hogy a fenti részt a párom megvette az öregannyától, szóval teljesen a miénk.

Na és itt jönnek a problémák. Mielőtt én ideköltöztem, a férjem lent ebédelt, elment mindig az öreglánnyal vásárolni, beszállt a konyhapénzbe, szóval mindent azért a napi egy tál ebédért, mert ő dolgozik és nem volt ideje főzni. Mi összeházasodtunk, ideköltöztem, és megváltozott az élet, a mama kicsi unokájáról mostmár én gondoskodok, van egy külön kis életünk, szóval tudjátok milyen a normális házasélet. És szép lassan a mama elkezdett a tetteivel lázadni, mert mostmár a férjem nem rá fordítsa az összess figyelmét, hanem házaséletet él, és én vagyok neki a legfontosab. Az öregasszonynak meg ezzel párhuzamosan a legnagyobb ellensége, mintha az ő férjével cuucoltam volna össze és nem az unokájával, aki már épp időben volt. Állandóan lesi hova megyünk, ki jön hozzánk(pedig külön bejárat van) lehalgassa a telefont, romlott tejjel, meg kukacos cseresznyével kedveskedik nekem, ha a férjem mellettem van megkérdezi hogy vagyok meg fülig érő mosoly, ha nincs akkor meg savanyú pofával néz, meg állandóan kritizál, pedig nem tud a mi kis életünkről semmit. Az öcsém meg szokott engem látogatni, akkor is ha magam vagyok itthon, meg mikor mindketten itthon vagyunk. Egyszer a banya nem érkezett kilesni, hogy ki jött hozzám, még magam voltam, csak egy férfit látott, és másnap lehívta a páromat komoly beszélgetésre, hogy nem tudja ki, de jár hozzám titokban egy férfi, és késő éjjel ment el biztos, mert ő nem látta elmenni. A gáz az volt, hogy itt aludt az öcsém(20)éves, meg munka után együtt söröztek a férjemmel, és nem sikerűlt neki a lejáratás. Na meg ilyenekkel próbálkozik a banya, valószínű, hogy kitegye a szűrömet, pedig én mindig kedves voltam vele, segítetem neki lent a házimunkába(annak ellenére, hogy mindig gorombán bánik velem), egyedűl annyit vétettem, hogy mostmár én vagyok az unokája életében a fontosabb. A férjem ezt a lázadást tudja, meg azt is hogy miért van, de nem akarja megsérteni a mamáját, azzal, hogy megmondja neki álljon le.

A lényeg az, hogy én besokalltam, és mostmár nem nyalom a seggét, csak jó napot-jó napot visznyt tartok vele, ha az udvarban találkozunk, és ő ennek ellenére, nem, hogy megkérdezné mi a bajom, hanem, mintha mi sem történt volna, folytassa még durvábban az akcióját.Pl. ha lássa, hogy indulunk a férjemmel valahova, ő behívja, hogy nézze már meg a hűtőszekrényt, furán zúg, meg ilyenek, plusz a régi lejáratós próbálkozások. Nem birom már tovább ezt az életmódot, szerintetek mit tegyek? Mondjam meg a szemébe, hogy fogjon vissza magából, vagy tűrjek és hallgassak?