Szerintetek én vagyok a h. ülye? Nem érzem, hogy sokat várok el ezzel.

22 éves vagyok, barátommal közel 1 éve vagyunk együtt.

Jó párszor eljátszotta, hogy megbeszéltük, hogy hánykor találkozunk, hányra jön hozzánk, és abszolút nem úgy volt.

Közbe jön valami, és nekem luxus szólni.

Rendszeresen én telefonálok, hogy mi van, hol van, miért nem jön már.

Volt olyan eset is, hogy a szemüvegemben lencsét cseréltettem, és mivel a keretet megtartottam, ott kellett hagynom. Megkértem, hogy jöjjön el velem, mert szemüveg nélkül alig látok, félek bemenni a városba. Nem jött, egyedül indultam el, a buszon voltam már, mikor hívott, hogy hol vagyok. Amikor közöltem, hogy elindultam, mivel időre megyek, még ő volt megsértődve.

A mai eseten nagyon felhúztam magam, ez a következő: Mindig mondja, hogy milyen jó lenne egy hétvégét csak ketten tölteni. Anyumat meghívták rokonok a kempingbe, egyedül maradtam. Azt mondta, délben itt lesz. 3/4 1-kor hívtam, hogy mégis hol van, erre közli, hogy otthon, mert nem tudja, kell-e segítenie rokonának, vagy nem.

Nem képes felfogni, hogy nem az a baj, hogy segít, hanem, hogy nem szól, hogy x órával később jön, én i.dióta meg megcsináltam délre az ebédet. Akárhogy mondom neki, szépen, csúnyán, türelmesen, tombolva, közli, hogy jól van.

Amikor egyszer vita közbe szóltam, hogy jó lenne tudni, ha késik, akkor hozzám vágta, hogy majd minden percéről sms-t küld....

Dühömbe még a telefont is rányomtam most, pedig sosem csináltam ilyet.

Az étvágyam is elment.

Én vagyok a h.ülye, vagy azért ennyi elvárható?

Nem érzem, hogy sokat kérek.