Mit tehetnének a szüleim, mi lenne a helyes ilyenkor?

A húgom 16 éves, mindig is nagyon neveletlen volt, hozzáteszem, elkényeztették rendesen. Én kicsi koromtól fogva szigorúan lettem fogva, talán túlságosan is. Persze bármit értem el az életben, az mind nagy nulla volt a szüleim szemében, nem volt elég a jeles bizonyítvány, a versenyek, most az egyetem. Sosem értékelték, szerintük csak egy nagyképű, mocskos kölyök vagyok, aki egy sz*r ember. Mindezek ellenére segítő szándékkal írok ide.

Rnegeteget veszekedtem mindig is a húgommal, sosem voltunk jó testvérek, bár a szüleink mindig is direkt egymás ellen uszítottak minket, persze mindig mindenben én voltam a rossz, a húgom meg a kis szent. 13 évesen, mikor detoxba került, akkor is engem hibáztattak, mert fél évvel az eset előtt egyszer elvittem magammal bálba (ahol egy kortyot sem ivott)! Szerintük erről is én tehettem. Mikor kicsik voltunk, tesóm mindig ellopta a cuccaimat, és sosem adta vissza. Mikor sírtam anyáméknak, ők képenröhögtek, hogy mit akadok fenn ilyeneken, és persze megint a húgom volt a jó, semmit nem kapott azért, mert lopott (még az óvodából is ellopta a dolgokat!). Hát a fagyi visszanyalt, pár éve elkezdte az ő tartalékpénzüket lopkodni, folyamatosan tűnnek el a pénzek. Persze, ha felhozom a lopkodós jelleme okát, hogy nem nevelték meg, míg lehetett volna, akkor elmondanak engem minden "mocskos pofájú"-nak, de nem képesek belátni a hibákat. Emellett az utóbbi időben nagyon lerontott a gimiben is a húgom, sorban hozza a 2-eseket, 3-asokat, a tanárok folyton panaszkodnak rá, szétszórt és bunkó is (én is oda jártam 8 évig, és végig szorgalmasan és összeszedetten végeztem a tanulmányaimat, sosem volt rám panasz). Ő idén, 9. osztályban olyan átlaggal jött haza évzárókor, amilyennel én az egyetemről (és nem könnyű a szak). Röhej... De persze ezek után sem látják be, hogy én szorgalmasabb és többre vagyok hivatott, neem... szerintük én egy lusta, semmirekellő dög vagyok. Még diákmunkát is vállaltam nyárra, felsőfokú nyelvvizsgára készülök közben, de ez sem elég, inkább csak leamortizálnak, hogy esélyem sincs a külföldi ösztöndíjra, amire idén pályáznék.

Szóval jött a nyár, a húgom még többet maradozott ki. Ma már odáig fajult a dolog, hogy délután elmegy, hajnalban esik haza, délutánig alszik, és megint elmegy. Mindeközben, ha szólnak neki, bunkó, pofátlan, neveletlen. De ha minősíteni merem a nevelésük eredményét vagy tanácsot akarok adni (én ismerem legjobban tesómat), én vagyok a mocskos szemét ember, persze ők ugyanúgy mondanak tesómra mindent, sokkal csúnyábbakat is. Tesóm meg csak züllik, itthon nem beszél szinte már senkivel, olyanokkal képes napokig együttlógni és idehozni a házunkba, akik 1 hónapja még megverték és akit a szülei nevelőotthonba adtak, mert reménytelen eset volt. Őneki mindenki barátja, mindenkivel haverkodik, mi, a családja meg vagyunk mindenféle szemét, sz*r emberek, engem sem tisztel, a szüleimet még úgy sem. Ma is szó nélkül tűnt el délután, anyám a szomszéd faluban talált rá, mikor szóltak, hogy üljön be a kocsiba, szó nélkül továbbállt, azóta sem veszi fel a telefont.

Mit tehetnének a szüleim, mi lenne a helyes? Bár elég butának érzem, hogy azok után, ahogy az előbb is elmondott engem mindennek apám, még segíteni próbálok. Tanácsot próbáltam adni nekik, erre apám elmondott engem minden ostoba marhának. :( Véleményekre és tanácsokra is kiváncsi lennék, hogy lehetne megnevelni?