Ne kíméljetek! Hisztis feleség vagyok, vagy jogos a szomorúságom?

Jajj ez olyan szomorú amit leírtál :-(

Először is nagyon sajnálom..

Mióta van ez az állapot?

Milyen volt a férjed előtte?Gondolom teljesen másmilyen volt,hisz abba az énjébe szerettél bele!

Nem lehet,hogy van valami problémája,amiről nem mer beszélni? És inkább próbálja eltemetni a gondolatait a hobbijával-munkájával még hétvégén éjszaka is?

Valahogy ki kellene tudakolnod,hogy mi baja lehet.Szerintem sem normális dolog ez a viselkedés.Bár sok mindent nem meséltél magatokról..

Én nem vagyok házas,de esetleg próbálkozhatnál a szexuális életetek javításán?Lehet be kellene újítanod 1-2 szexi cuccot és letámadnod őt,csak nem utasítana el!

Ennél több most nem jut eszembe de még írok!

Jaj én írtam,már látom,hogy évek óta tart ez a dolog(csak már fáradt voltam én is).

Hát nincs sok ötletem,de még ameddig bírsz,küzdj érte.Mond el neki,hogy te nem adod fel a küzdelmet,és segíteni szeretnéd a kapcsolatotokat,mert úgy érzed így nem vagy boldog.Ha ő ezt elfogadja,akkor neki is kell tennie,különben egy megkeseredett nő válik majd belőled,aki a végén elválik tőle. Azért jobb ha ezzel ő is tisztában van,szóval mond el neki,ha kell 100x-is még...

És ne őrülj meg,mindig van mindenre megoldás!

Az írásodból nekem úgy tűnik, hogy már eleve ilyen volt akkor is, mikor összeházasodtatok, csak sejtem akkor ez a dolog még nem gondoltad, hogy baj lehet, vagy lehetett más, ami elvarázsolt?!

Mindenesetre ha évek óta ilyen, nem hinném, hogy meg fog változni. Azaz ezt persze leginkább csak Te tudod, ahogy eldönteni is, hogy hosszútávon mennyire viseled el, és lennél-e így boldog..?? De ha már most ennyire el vagy keseredve, ez később még csak rosszabb lesz..

Gondold át, mérlegelj, és dönts aszerint...

Hú, láttad a Távkapcsot? Adam Sandler dolgozik benne, nincs együtt töltött idő, nyaralás, semmi, csak a munka. Különben más kapja meg a projektet, kirúgják, nem jut feljebb a ranglétrán stb. Mindent meg akar adni a családnak-anyagilag. Nézd meg szerintem.

Ilyenkor csak az rázhatja fel, ha elutaztok nélküle valahová vagy tényleg ő mondja meg, hogy ez miért van. Munkaalkoholista lenne?

Az én férjem is totál munkamániás, szabadságon is képes berohangálni az irodába, meg a füléhez van nőve a telefon. Persze megértem, vezető beosztásban van, ráadásul teljesítmény alapján van fizetés, ami ugye nekem se mindegy.

Nálunk az elterelő hadművelet válik be. Ha már nagyon belefordul a munkájába, szervezek én programot és kész tények elé állítom. Azt csak nem teszi meg, hogy el se jön velünk.... :-) Annyira jól működik, hogy most már kezdünk kicsit a másik véglet lenni: szinte minden hétvégén házon kívül vagyunk a gyerekekkel. Persze afölött illik szemet hunynom, hogy egy hosszú hétvégére utazva az autóban végig telefonál, meg nyaralás közben is bármikor hívhatják a kollégák, ha gondjuk van, de egye kutya, ennyi belefér. :-))

Csábítsd el! Szerintem nincs férfi, aki ellen tud állni egy finom vacsorának kettesben, miután a gyerekek lefeküdtek, aztán jöhet egy közös fürdés, egy jó szex, utána pedig simán belesúgod a fülébe, hogy drágám, jövő hét végére programunk van...

Ha van rá lehetőséged, nézd meg a Szerelempróba c. filmet, az se baj, ha ő is látja esetleg, de sok jó gondolatot adhat neked.

Szurkolok, hogy jó irányba mozduljon a kapcsolatotok!

Egyébként egy kis vígasz: tudom, hogy nem fenékig tejfel úgy élni, ahogy jelenleg ti éltek, de jusson eszedbe, hogy hány nő cserélne itt azonnal veled, akinek a férje nem dolgozik, iszik, csalja vagy bármi hasonló.

Szóval fel a fejjel és csak légy ügyes, taktikus nő, a pasikat simán lehet az orruknál (vagy néha a farkuknál :D) fogva vezetni. Hajrá!

Jártam hasonló cipőben. Csak az én párom a hobbiját és a haverokat helyezte a család elé. Az én fejemben megfordult a válás gondolata. Sőt kívülálló nagy bölcsek egyenesen a segítségüket ajánlották fel. Mindketten szerettük egymást akadt némi probléma amin túl kellett lépni. Az emberi kapcsolatok erről szólnak szerintem. Nem lehet a legutolsó pillanatig szép és probléma mentes az élet. Küzdeni kell a boldogságért. Hát küzdöttem. Megpróbáltam a szomorúságomat elnyomni és boldognak lenni. Összepakoltam a cuccainkat és elmenetünk nélküle kirándulni, kikapcsolódni. Ő meg foglalkozzon csak a hobbijával. Haza értünk, sokat nevettünk és meséltük egymásnak a megszerzett élményeket. Őt nem terheltem ezzel. Látta rajtam, hogy minden szuper, nem hisztizek nem vagyok elkeseredett. Látta a gyermekünkön, hogy jól érezte magát, hogy boldog. Szanaszét a lakásban hagytam füli vigyoros képeket. Majd néhányszor még esténként elmentünk erre arra nélküle. Új ruhákat vettem, fodrászhoz, kozmetikushoz mentem. mindeközben végig mosolyogtam és nem hisztiztem. Láthassa, rajtam, hogy minden klapp. Talán a harmadik kirándulás dátumát jelentettem be neki, amikor ő is csomagolni kezdett. Mondván, hogy ő sem akar kimaradni ezekből a dolgokból. Az elhatározás óta soha meg nem említettem neki, hogy sok időt tölt a hobbijával és a haverokkal. Mára ügyes praktikákkal ő is megtalálta a helyes egyensúlyt. Néha már én kérem, hogy menjen már valamerre :)

Szóval, ha szeretitek egymás és van erőd küzdeni, akkor próbáld meg ügyesen vissza csábítani. Persze szeretet az kell, mert meg volt nálunk is az esélye a végső elhidegülésnek.

Mondjuk én úgy voltam vele, hogy ha bekövetkezik, akkor legalább megvan a végső lökés.