Egészen biztos vagyok benne, hogy szociofóbiám van. Mit tegyek?

Pedig az lenne a legkézenfekvőbb, ha pszihologushoz mennél.

Bízz benne mert a titoktartás köti.

Inkább most mint később, mert előtted az élet!

Bízz a dokiba, meg csak először lesz idegen :)

szerintem is menj el orvoshoz :S

amúgy nem tudom miért,de én is,ha meglátom hogy valaki jön szembe velem,elvesztem az uralmam a lábam felett és majdnem elesek meg minden :S

Szia!

Lehet, hogy jót tenne, ha elmennél egy Pszichológushoz. Vagy legalább beszélj egy olyan személlyel akiben megbízol.

Én is hasonló voltam kisebb koromban. Pl.iskolai versmondó versenyen mindig elsírtam a verset. Így utólag már viccesnek tűnik, de akkor nem volt az. Aztán 7.-ben bekerültem Pécsre és kezdett minden megváltozni. 9-ben pedig már simán ki mertem állni az egész iskola elé. Egyszerűen csak azt csináltam, hogy levegőnek néztem mindenkit. Csak arra figyeltem ami a feladatom, illetve a többi szereplő társamra, hogy tudjam mikor következek.

Próbáld meg te is, hogy nem figyelsz az emberekre. Keress magadnak egy olyan pontot amit tudsz nézni, és nem zavar.

Sok szerencsét!

19L

szia:)

nos...nem vagy egyedül:$ énis szocifóbiás vagyok, bár pár évvel idősebb vagyok...utálom a tömeget, nem szeretek nagyon elmenni sehova, szorongok szinte mindig:S nagyon rossz..tudom...:(

de szerintem ha anyuddal jóban vagy, és pánikbeteg volt, akkor teljesen nyugodtan mondd el neki, hogy mit érzel...meg érti majd biztosan:)

rengeteg ember van így, nem kell aggódnod:) a sok gond miatt sokak vannak így...

ami a legfontosabb, hogy letisztázd magadban, hogy miért van ez nálad...de amint írtad, lehet, hogy a megfelelési kényszer miatt...na most, akkor ha ezt már tudod, akkor innen kell elindulni:)

NEM kell mindenkinek megfelelni!!!!!!!!nem szabad hagynod, hogy azért, mert másoknak megfelelj, a te életed rosszabb legyen...mások sem akarnak megfelelni neked, sőt...akkor neked sem kell:) aki szeret elfogad olyannak, amilyen vagy, aki nem, az nem is érdemel meg téged:)

ne gondolkozz folyton azon, hogy mások mit gondolnak rólad...

arra gondolj, hogy ha 1. egész életedben meg akarsz felelni másoknak, azzal saját magadnak ártasz, és ezzel nem fogsz előrébb jutni, mások sem fognak jobban törődni veled, és nem fogsz tudni mások miatt élvezni semmit, vagy 2. az emberekre nem úgy tekintesz, mint a bírókra, vagy a "menőkre", akinek meg kell felelned, hanem bátran, nyugisan megteszed azt, ami tőled telik, de nem mindenáron, emellett saját magadat tudod adni, nem szorongsz, mert nincs miért... na melyik a jobb? persze, hogy a 2. lehetőség:)

nem kell mindenben ( és nem is lehetsz mindenben ) a legjobbnak lenni...nem attól leszel vki, mert úgy élsz, ahogyan mások szeretnék, és mert pl. minden versenyen te akarsz nyerni, mert ez jelent vmit mások szemében, hanem attól leszel igazán vki, ha azt teszed, amit te akarsz, és nem érdekel, hogy ehhez mit szólnak mások, és ha így érsz el sikereket...nem kell mindent annyira komolyan venni, próbálj lightosabb lenni:)

ha 1-es kapsz véletlen...semmi baj...van ez így...majd kijavítod, ne érdekeljen hogy mit mondanak mások, attól a pár rossz jegytől még lehet belőled üzletembertől kezdve, az ami csak szeretnél lenni...bárki bármit mond:)

ne idegeskedj ilyeneken...az a lényeg, hogy amit csak stresszel dolgot zárj ki...

ha szerepelned kell se izgulj, de ha picit izgulsz az természetes, de felesleges:) ha elfejelted a szöveget, akkor kész, elfelejted, úgyse figyel mindenki, ez tuti:D

később majd jót mosolyogsz rajta:)

mindig mond magadnak, hogy állj!nem! nem lesz semmi baj, csak én gondolom ezt...nem lehet semmi baj, menni fog:)

és tereld el a gondolataidat:)

ha otthon vagy, gondolom nem vagy annyira szorongós...na most, arra gondolj, hogy ha kimész az utcára, nem változik semmi...érezd úgy, mintha otthon lennél, nyugtasd magad, ne az emberekre figyelj, és hogy néznek-e vagy sem, nincs okod aggódni:)

jobbulást:)

remélem segítettem:)

Velem pont ma volt ilyen roham-szerű dolog. Egy bútorboltban voltam, és volt egy pillanat, amikor nagyon sok ember gyűlt össze körém, gyerekek is rohangáltak a lábam alatt, én meg hirtelen nem kaptam levegőt, kiszáradt a szám, és azt hittem, el fogok ájulni, úgy elszédültem.

Nem szeretem, ha ennyire rám másznak.

De rám is igaz, amit írtál, én is "megtanulom a szövegem", mielőtt beszélek valakihez. Telefonálni meg egy rémálom - mikor eldöntöttem, hogy elmegyek orvoshoz, a tesómat kértem meg, hogy hívja fel nekem, annyira féltem. De már kezdek jobban lenni. Tényleg menj el orvoshoz mihamarabb.

24/L