Kikészít az anyám, állandóan utánam járkál, nézi hogy mit csinálok, beleköt mindenbe meg minden baja van. Hogy jöjjek ki vele?

A jó hír az, hogy valószínűleg jó ember lesz belőled, mert abból, amit leírtál, egyértelműen látszik, hogy NEKED megvan a magadhoz való eszed, értelmes vagy és intelligens, látod a bajokat, és tudod, hogy ez így nincs rendjén, és persze azt is, hogy hogyan kellene lennie. Mindaddig, amíg megmaradsz ilyennek és kitartasz a nézeteid mellett, addig saját magadat illetően SEMMI félnivalód nincs, bármilyenek is legyenek a körülményeid. :) Ebből a tudatból bármikor erőt meríthetsz.

A rossz hír viszont az, hogy anyukáddal a fentiek alapján te magad egyedül valószínűleg nem nagyon fogsz tudni bármit is kezdeni azon túl, hogy saját magadat megacélozod vele szemben. Esetleg ha apukáddal el tudnál beszélgetni párszor a helyzetről, és közösen ki tudnátok találni valamit (akár még a testvéredet is belevonva), úgy már esetleg lehetne jutni egyről a kettőre.

De mindenekelőtt arra kellene rájönni, hogy tulképp mi a baja, és egyáltalán miért ilyen már alapjáraton is. Gyanítom, hogy ennek valami mélyebb oka lehet; azt kéne először is felderíteni, és orvosolni.

elsőnek nagyon igaza van, hoyg te jó ember leszel, és ehhez igenis anyukád is hozzájárul, lehet, hoyg nme tudja kifejezni, hoyg mégis szeret. és az olvasás a takarítás meg a tanulás azért ismerjük be fontos dolgok, presze a többihez másképp is hozzáállhatna, de ő ilyen. biztosan van, amiért szereted, csak arra koncentrálj. TAlán kérdezed meg tőle ő mit szerete benned, és mi az ami nem tetszik a viselkedésedben, .. biztosan válaszol ha jókor kérdezed és jól megfogalmazva.

ne keseregj, Te jó vagy, a lelked rendben.

Nem vagy könnyű helyzetben. Igen, ahogy írták, azon ne aggódj, amik alapján leírtál, jó ember lesz belőled és már az is vagy :o) Persze iszonyú lehet elviselni a helyzetet. Anyukádat sajnos nem tudod már megváltoztatni. Ezek alapján azt tudom mondani, hogy totál elege van mindenből. Annak ellenére, hogy biztosan szeret benneteket, de ki van már bukva régóta. Férje nincs otthon, egyedül marad a gyerekekkel legtöbbször, és iszonyú frusztráltnak hangzik. Amit akarva-akaratlanul az összes dühét rajtad vezeti le. Ezért cseszeget mindenért.

Azt tudom tanácsolni, hogy lassan úgyis abban a korban vagy, hogy egyre több időt töltesz a kortársakkal, keresd a barátok és tesóval való elfoglaltságokat többet. Előtte pedig próbáld mindig otthon rendbetenni amit kér, elvár. HOgy ne legyen sok vita. Ha kicsit meg akarod puhítani, akkor talán gondolkodj olyasmiben, hogy elcsalni valahova kikapcsolódni. Nehezen fogja jól érezni magát biztos, de benne van a mókuskerékben, és elege van. Nem tudom, volt mostanában moziban, színházban? Egy olyan élmény akár napokra is ellágyíthat valakit.

Ha Te nem akarsz, nem tudsz menni, akkor esetleg lepd meg jeggyel egyszer tesódat és őt, vagy valami ilyesmit. Szóval ha bármi változást vársz az ő hozzáállásában, otthoni munkával nem fog menni, csak ha anyukád kimozdul és felszabadul egy kicsit, akár nélkületek. Tehát valami ilyesmiben tudnál segíteni. Rávenni apukádat, hogy vigye el egy pár napra valahova szállodába anyukádat egyedül vagy ilyesmi. Amikor nincsenek gyerekek mellette, és pihenhet egyet, és újra "normálisan" tud gondolkodni.

Viszont nagy változást ne várj nála, kicsit immunissá kell tenned magad vele szemben valahogy a mindennapokban. A testi fenyítést viszont apukáddal meg kellene beszélni, azt nem szabadna tennie, mások előtt sem, amúgy sem.

Remélem kicsit enyhül a helyzet. Az biztos, hogy akkor fog csak enyhülni, ha anyukád felelőssége, és mindennapjai is enyhülnek. Ha a szülőnek vannak boldog pillanatai , akkor könnyebb normálisnak lenniük.

Szia!

Nem semmi anyád van... már bocsi a véleményemért, de szerintem jobban tette volna ha nem szül gyereket. Minek ha ilyen módon "neveli" és így viselkedik vele?... Mindegy, nincs jogom senkit sem elítélni azért hogy hogyan neveli a gyerekét, de én szeretnék nála jobb anya lenni. Majd meglátjuk hogy sikerül. Szerintem az lehet a dolog hátterében, hogy anyukádnak nincs elég türelme a gyerek neveléshez. Igaz, hogy ez nem egy egyszerű feladat, de ha már az ember bevállalja akkor ne lássa már szerencsétlen gyerek a kárát, hisz nem ő tehet arról, hogy megszületett. Az már egy nagy előre lépés, hogy ilyen nevelés mellett is van annyi eszed, hogy belásd valami probléma van és tenni akarsz ellene, ez már egy jó dolog. De viszont szerintem egyenlőre csak azzal tudsz magadon és helyzeten segíteni, hogy tűrsz. Esetleg kérhetsz segítséget az apádtól vagy a testvéredtől, de nem igazán látok esélyt arra, hogy valamiben tudnának segíteni, mert ha eddig elnézték, hogy így viselkedik veled az anyád akkor ez után sem hinném, hogy érdekelné őket a dolog. Mivel még elég fiatal vagy nem tudsz mást tenni csak tűrni. Abban szerencséd van, hogy jó anyagi helyzetben élsz és ami kell megkapod. Tudom, hogy mennyire nehéz 14 évesen egyedül megállni a helyed a világban, sajnos nekem is volt részem sok negatív dologban. 14 éves koromban elkerültem otthonról, nem kaptam semmilyen támogatást, kollégiumban laktam, az ösztöndíjamból és a családi pótlékból éltem. Senkire nem számíthattam csak a barátomra. Nekem szerencsém volt, hogy ilyen fiút fogtam ki, azóta is együtt vagyunk, nagyon szeretjük egymást, össze fogunk még idén házasodni és már a baba is útban van. Ha tehettem volna még maradtam volna otthon, de sajnos erre nem volt lehetőség. Mi egyébként sem volt soha gazdagok, de azért biztos jobban ellettem volna otthon, mint egyedül a 24 ezer Ft-os jövedelmemből. Azt tudnám neked tanácsolni, hogy legalább még 3-4 évet valahogy próbálj kibírni a "családi fészekben", tanulj amíg lehet, most nehéz időszak jön a suliban is, új iskola, új tanárok, új diák társak szóval nem lesz könnyű, de valahogy meg kell csinálnod. Ha már végképp nem bírod könyörögj ki egy kirándulást vagy hétvégére lépj le otthonról (nagyszülőkhöz, barátokhoz), de ne költözz el otthonról csak akkor amikor már lesz biztos jövedelmed, mert nekem elhiheted, hogy rettentő nehéz 14 évesen megállni a helyed és egyáltalán megélni ebben a sz@r világban.

Remélem tudtam valamiben segíteni!

Sok türelmet és erőt kívánok neked ahhoz, hogy kibírd még pár évig az anyádat.