Lehetnék magántanuló? (hosszabban lent)

hogyha a suliban nem tudsz figyelni akkor otthon hogy? :O

ne törődj a többiekkel :) nemsoká végzel :) fel a fejjel!

Figyelj, ez nem megoldás. Szerintem te is érzed.. Tényleg menekülés a problémáid elől. Tudom, hogy könnyű kívülállóként tanácsokat osztogatni, és nem tudhatom, hogy milyen is lehet neked. De! Nálad nincs igazán komoly oka annak, hogy magántanuló legyél(nem vagy élsportoló, vagy egyéb ami miatt nincs időd bejárni) Otthon el akarsz lenni magadban, tömni a pofádat, bámulni a tv-t és keseregni, hogy milyen rossz is neked és milyen magányos vagy. Olyan, mintha direkt ki akarnál maradni a valódi életből, az élvezetekből, boldogságból. Biztos már ezerszer hallottad, te próbálj meg kicsit máshogy állni az élethez. Ne félj a való élettől, fogj fel mindent kihívásként, és tudd, ha vmi nem jön össze, az se tragédia. Nem hiszem el, hogy ronda vagy. Nincsenek ronda emberek, hanem igénytelen, lusta, nemtörődömök inkább. azon pedig lehet segíteni. Ahelyett, hogy elbújsz a szobádban biztonságban, határozd el, hogy megváltozol. Mert megsúgom, előbb-utóbb úgyis ki kell lépned a való életbe. És akkor nem jobb, ha nem szenvedsz, hanem jól érzed magad a bőrödben. Szedd ki íveltre a szemöldököd, használ szempillaspirált és festesd be hajad valami olyan színre, amiről úgy érzed , jobban állna. Pici változtatásoknak tűnnek, de nagyon más lesz ilyenektől is a külsőd, jobban érzed magad, magabiztosabb leszel. Próbálj valamit sportolni, amitől szintén jobb lesz az általános közérzetet. A pszichiátert a legnagyobb butaságnak tartom, mert akkor elhiszed, hogy te más vagy, és elmegy az önbizalmad. Szerintem ne görcsölj rá tanulásra, örülj, hogy így is ilyen jól megy. Aztán majd lesz ez jobb is, ha jobb lesz a kedved.

Egyébként nem a levegőbe beszélek, volt nekem is nehéz korszakom,ami normális, mindenki túlesik tiniként kisebb-nagyobb krízisen. Én kihúztam magam a bajból, és olyan boldog vagyok, mint soha, pedig 2 éve hozzád hasonlóan fogtam fel a dolgokat.

Szia! Én 1 éve lettem magántanuló. Amióta az eszemet tudom rengeteget vagyok beteg (gyenge az immunrendszerem, ezért mindenfélét elkapok), illetve általános 7-8-ban kiközösítettek és azóta kissé nehezebb a beilleszkedés, gimi 10-ben kezdett egyre rosszabb lenni, annak ellenére, hogy csomó barátom lett, mégsem éreztem magam olyan jól. Elmentünk pszichológushoz (már az ötlet sem tetszett), és ő azt mondta, hogy járjak kezelésre és szedjek gyógyszert, mert nem érti, hogy mi a problémám...ekkor elhatároztam, hogy magántanuló leszek. A sulim, a tanárok és az osztálytársaim is nagyon megértőek és készségesek voltak (most is azok). Ha kedvem van (és örömmel mondom, hogy egyre többet van) akkor bejárok és dolgozatokat is írok a többiekkel, így vizsgáznom sem kell.

Ha a tanulás könnyen megy, szerintem nem lesz gond azzal sem (én egy erős gimiben megtartottam/tartom a 4,3 körüli átlagomat)

Az már más kérdés, hogy az én sulim "sima" szülői kérelemre + háziorvosi véleménnyel megadta a magántanulói státuszt, és nem biztos, hogy ez nálatok is ilyen egyszerű. De beszéld meg a szüleiddel és aztán beszéljetek az osztályfőnököddel.