Ha volt abortuszod, hogy dolgoztad fel?

Ln nem szeretnék senki pártján itt okoskodni, de az "osztódó sejtcsomó" kb. az első 10 napig áll fent, onnantól már alakul ki a gerinc-cső, szív , ami a 6-7. héten már dobog is, pedig parányi mint egy gombostű feje.

De igazából az abortusz mki magánügye, talán jobb, mint egy újabb nehéz sorsú emberi lét.

Mindenkinek joga van a döntéshez.

MONDOM: szüljél, amint tudsz!!!

Pár hetes/hónapos gyerek mellett, amikor majd pisilni is Vele jársz, már nem lesz erőd ezen enni magad. Megtörtént. Hiba volt, úgy érzed, és minden józan ember úgy gondolja, hogy jobb védekezni, mint elpusztítani egy kis ártatlan magzatot, de lépj tovább, és adj új életet. Ezzel mintegy vezekelhetsz. Úgy is felfoghatod. Sajnálom, amúgy, nekem is sokáig eszemben volt, hogy "most lenne 2, 3 éves..." Ezt csak mi tudjuk, akik átestünk ezen. Nem öröm, de ez a rohadt élet annyi sz**-ral van tele. Ez is egy ilyen brutális, kegyetlen dolog... :(

szegénykém. ne aggódj. lesz még közös babátok, olyan fiatalok vagytok még.

ezt az elvesztett babát pedig őrizd meg a szívedben, gondolj rá szeretettel, de ne bűntudattal.

nekem nem volt abortuszom, de anyumnak volt. van testvérem, de néha én is gondolok rá, hogy milyen lett volna AZ a tesó, ha meszületik... ez természetes szerintem, egy ilyet sosem lehet elfeljteni, de muszáj feldolgozni valahogy

21.56: Nem, nem gyilkosság. Az emberölés cikkelye a BTK-ban így kezdődik. " Aki mást megöl..." a MÁST szó emberre vonatkozik, a méhmagzat még nem ember, nem önálló lény, hanem az anya része. Akkortól számít embernek, amikor élve megszületett. PONT.

Akit érdekel: John Irving: Árvák hercege. Nagyon tanulságos (és kemény könyv is, itt-ott idegek kellenek hozzá).

Kérdező: anyámnak volt abortusza. Gyerekként hosszú ideig gyűlöltem érte, amikor kiderült, mert nagyon szerettem volna egy testvért. Ma már megértem és elfogadom a döntését. Biztos nem lehetett könnyű, és neked, kedves kérdező sem lehet az.

Ha nem tudod feldolgozni a gyászt (mert a magzat elvesztése is az), akkor tényleg érdemes volna egy szakemberhez fordulni. Egyébként a racionlaitás sokat segít, azaz pl. ha el tudod magaddal fogadtatni, hogy "nem, most nem tehetem meg, mert csak X éves vagyok, mert tanulnom kell, mert nincs pénzem, mert az apa nem vállalja stb.", akkor sokkal, de sokkal könnyebb. Ha egyszer magadban meghoztad a döntést, és elvették a gyereket, akkor már "csak" az utólagos gyászt kell feldolgoznod - az pedig egy normális, támogató, szerető családtagokkal körülvett ember esetében nem lehet túl nagy gond. (Ha mégis, akkor külön jó volna egy szaki.)

Ne azzal foglalkozz, hogy most mekkora lehetne a hasad, hanem azzal, hogy de jó, hogy annyi felelősségérzeted van, hogy nem szülsz a világra egy nemkívánt gyereket.

Látod, mennyivel jobb? Pozitív oldalról fogd meg az egészet, és úgy könnyebb. :)

Én, két abortusszal a hátam mögött teherbe estem...

Csak azért mondom, hogy nehogy besoroljanak valamelyik táborba (abortusz ellenes és támogatóra gondolok itt). Mindkettőt utálnám, mert az élet nem fehér és nem fekete.

Amikor terhes lettem, az apuka nem akarta a babát, én mégis megtartottam, és most itt van velem, értelmet adott az életemnek. 7 hetes és k***a nehéz a nem alvás meg a 24 órás szolgálat, a lázas babával a kórházba rohanás..., de mindenképpen megérte.

Ha már ott van Ő, akkor nincsenek tovább kérdések.

Tenni kell a dolgod. Felnevelni.