Hogy hatott rád édesanyád abortusza? Ill. hogy hatott gyermekedre az abortuszod?

Anyunak volt. Épp mire összeszedte az erejét, hogy lelépjünk a részeges apámtól. Szerintem jól döntött. Úgy érzem, nincs miért haragudnom rá, az ő élete.

22/L

Tizenéves voltam és dúlt az elso nagy szerelem az életemben, amikor megtudtam, hogy anyukámnak 23 éves korában abortusza volt. O mesélte el oszintén mi és miért tortént, mivel nem szerette volna, hogy én is hasonló helyzetbe keruljek.

Nem haragudtam rá, nem nehezteltem és nem volt mit megbocsátanom. Az o helyében én is ezt tettem volna.

Bátyám akkor került egyetemre Pestre, sokba került. Én akkor kezdtem a gimit. Így döntött. Nem haragszom rá, tényleg szar volt az anyagi helyzetünk azokban az években. Én nem hiszem, hogy elvetettem volna a helyében, de megértem. Rossz anyagi körülmények, 2 kamasz, akiket még sok pénzzel kell támogatni. Néha én is gondolok rá, hogy milyen lenne, ha lenne egy öcsém, vagy hugom. Olyan 10 éves lenne kb. Most biztos jó lenne anyuéknak, mert már midnketten elköltöztünk, ők meg egyedül maradtak.

De az az igazság, hogy én is sokat nélkülöztem, míg a bátyám egyetemre járt, nem tudom, hogy tudtunk volna még egy babát eltartani. Csak akkor, ha ő nem ment volna egyetemre, hanem elmegy dolgozni. De akkor nem ott tartana, ahol most, sikeres, elismert, szereti a hivatását, jól él. Én úgyszintén. Gondlom anyu ne akarta kockáztatni a mi jövőnket az ő balesetük miatt. Azért szomorú.

Szerintem mindenki annyi gyereket vállaljon, amennyit tisztességgel fel tud nevelni. Sosem a mennyiségre kell törekedni, hanem a minőségre.

Amúgy kár ilyenért haragudni bárkire is. Ha én úgy érzem, hogy nem lennék jó anya, vagy az utcára a nyomorba nem szülök, és a gyerek nem boldogságot fog hozni, csak vitát a családban, akkor jogos, mivel nekem is csak 1 életem van..

Mikor kicsi voltam (nem tudom pontosan hány éves) anyunak volt abortusza. Ezt akkor mondta el amikor kb. 16-17 éves voltam. Hogy haragudhattam volna rá? Az ő élete. Sajnáltam nagyon, mert még mindig borzasztó bűntudata van. Ő szerette volna. De akkor anyagilag sem álltunk úgy, meg hát igazából engem sem akart anyun kívül senki sem (ezért sem haragszom senkire), mindenki azt mondogatta neki, hogy vetessen el, nehogy megtartson. Aztán amikor kiderült, hogy másodszorra is terhes, mondta, hogy úgy érezte nem bírná akkor még egyszer végig csinálni úgy, hogy senki nem áll mellette (a férje sem) és mindenki éjjel-nappal azt mondogatja, hogy minek kell ez nekik, meg vetesse el. Ja és ez nem a tipikus "majd ha meglátják az unokát" megenyhülnek dolog, születésem után is a család nagy része úgy kezelt, mint egy leprást. "Minek születtem meg" címszóval. Úgyhogy megértem őt.

Persze attól is rettegett, hogy majd nem lehet újra babája (az abortusz után jó pár évvel volt egy spontán vetélése is, annyira kikészítették a kedves rokonok), mert mindig is szeretett volna több gyereket, csak apám nem volt ehhez megfelelő partner (mint utóbb kiderült).

Végül a második férjétől született kisbabája 7 éve és nagyon örültünk neki.

Összefoglalva nem haragszom senkire, legkevésbé édesanyámra, sosem éreztem úgy, hogy lenne rá jogom, vagy lenne miért haragudnom. Az ilyen "mi lett volna ha" dolgoknak meg nem látom értelmét.

Nekem csak furcsa volt h nem én vagyok az igaz első gyerek.

De soha nem ítéltem el őt a döntése miatt.

Anyumnak elöttem és utánam is volt abortusza. Kb 13-14 lehettem mikor elmondta. Meglepődtem, de nem ítéltem el őt ezért, megértettem az okát. Meg különösebben soha nem érdekelt ez.

19L