Nagyon tanácstalan vagyok, mit tehetnék, el vagyok keseredve (? )

Elég hosszú lesz, és köszönöm, hogy végigolvasod.

A szüleim 5 éves koromban elváltak, mert apum nagyon csúnyán bánt anyukámmal, nagypapám is bántott minket, mindig kiöntötte a kajánkat, amit anyum az akkori minimálbérből épphogy meg tudott főzni, alig volt ruhánk, mit ennünk, apum sosem volt otthon, nem adott haza pénzt sem. Anyum 40 kilósra fogyott miatta. Azóta sok sok év eltelt, lett új barátnője apumnak, aki már csak elvből is, de utál engem, kiabált mindig, amikor náluk voltam. Született még 2 húgom, azóta velem nem is foglalkozik, több éve nem voltam náluk, fel sem hív. A barátnőjétől és a legidősebb (12 éves) gyerektől kapom a mocskolódó e-maileket, ráadásul ő nem is apum vér szerinti gyereke. Sosem vett nekem semmit. Azóta anyum összejött egy másik férfival, össze is házasodtak, minden szép volt jó volt, felvettük egy hatalmas hitelt (amit alig tudunk már fizetni, mert svájci frank alapú) Vettünk egy lakást, felújítottuk stb... Született egy öcsém is De az utóbbi 3 évben pokollá változott itthon minden. Nevelőapum kiabál velem minden nap, nincs olyan dolog, amibe bele ne kötne, anyuval is mindig csúnyán beszél, szemétkedik, utálkozik, káromkodik, olyanokat mond, hogyha ő nem lenne, felkopna az állunk, mehetnénk az utcára, ő itthon az, aki mindent csinál (holott a munkahelyén elvégezendő feladatain kívül itthon SEMMIT nem csinál, mindent nekünk kell, ugyanúgy iskola, munka és öcsém nevelése mellett) Dolgozni járok suli mellett, hogy a ruházkodásomat fedezzem, a tankönyveimet, és már lassan az ennivalómat is meg tudjam venni (ez megy 4 éve) Nincsenek nagy igényeim, nekem aztán nem kell semmi, de amikor már üvölt, hogy mit képzelek, hogy nem vagyok hajlandó tankönyveket venni (már meguntam...hogy szinte éhbérért nekem kell ellátnom magam) én voltam a legnagyobb szemét a földön...hogy nincs pénzünk, miért nem tudom felfogni végre... IGEN??? Akkor mégis mi a francnak kap öcsém minden héten 5-6 ezer forintot ajándékokat, játékokat, amire se szüksége nincs, semmi, még csak alkalom sincs, amire kapná őket... Hisztizik, vergődik, csapkod, ha valami nem úgy megy, ahogy ő akarja (hiszem apjától ezt látja) Nevelőapum pedig hagyja is, és arra biztatja, hogy üssön engem a kis 5 éves öcsém, bántson ahogy tud. Anyum teljesen ki van már borulva, gyomoridege van miatta, hogy megismétlődik, amit átéltünk már egyszer, itt a nagy hitel is, az hogy nevelőüapum gyűlöl engem (nem tudom mi a baja velem, dolgozom, segítek itthon, nem csavargok, diszkóba még életemben nem voltam, 4,5-ös az átlagom a suliban, normális a barátom is, ő pont ugyanilyen mint én, vannak céljaim, család centrikus vagyok...) Eddig abba kötött bele, hogy anyum depisen itthon ül (amit ő okozott) nem megy sehová, nincs életkedve sem. Most valami miatt, és egyik napról a másikra, eljár barátnőzni, elkezdett mostani zenét hallgatni, kórusba jár újra... ez lenne a normális, csak én félek, hogy ez azért van, mert talált magának mást férfit (amin meg sem lepődnék, mert igaza van) na de mindig sms-t írogat, titkolózik, hogy kinek írja őket... van egy olyan gyanúm, hogy csalja... Egyszerűen már nem tudok mit tenni, gyógyszereket kéne szedjek, idegroncs vagyok, minden a nyakamba szakad... és nem tudok mit tenni ezek ellen, minden egyre rosszabb lesz... Legszívesebben itt hagynám az egész bagázst... de hova mehetnék??? Anyumat nem hagyom magára, bármit is tesz, mert még mindig ő az egyetlen ember, akiben bízhatok!

17/L