Miért nem tudom szép szóval leszoktatni az anyumat arról, hogy beleszóljon a lányom életébe?

Vannak, akiknél a szép szó nem használ, sajnos... Van olyan ember, akinek mindent személyesen kell megtapasztalni, hogy rájöjjön amire mások példájából is rájöhetne.A feltett kérdés bonyolult, emberi szándékok is befolyásolják. Valamiért anyukád így látja jónak, feltételezhetően csupa jószándékból.

OFF az elsőnek: ha az ország másik végén élnek, akkor

úgysincs nagy belszólása a nagyinak, ez olyan ideális helyzetnek tűnik nekem és valószínű sokaknak, bárcsak mi is az ország másik végén élnénk anyósoméktól!!!

Akkor 30 éve próbálod, és azt gondolod, itt valaki tud okosabbat?

Úgy gondolom, hogy a nagyszülői generációból a legtöbben máshogy gondolkodnak, mások a tapasztalataik egy teljesen más (szűkebb) világban. El lehetne kezdeni magyarázni, hogy mi van most, szerinted megértené? Ha nyitott rá, és őgy gondolod, megpróbálhatod... De ez az ő hozzáállásától is függ. Szerinted megváltoztathatók a másik ember szándékai?

Szóval szerintem meg lehet próbálni, de a végső döntés az övé, márpedig ha 30 évig nem ment...

Az én egyik nagyim egy kis faluban lakott születésétől élete végéig, még a 10 km-re lévő nagyvárosba is 2 évente 1-szer ment (azt hiszem a piacra). Soha nem értette, mit "rohangálunk" naponta 2-szer oda, pl munkahelyre+mellette suliba, azt meg hogy miért mentem külföldre dolgozni, képzelheted! (Mi lett volna, ha megéri, hogy külföldre mentem férjhez?) Csak ingatta a fejét, amikor a buszmegállóba futottam a háza előtt, hogy "lányom... már megint ez a sietés...micsoda egy világ!".

Bocs, ezzel nem lebeszélni akartalak, tényleg meg lehet próbálni, mert annyira nagy különbségek vannak az emberek között, ki tudja? Egy biztos: most valahogy máshogy próbáld, mint az eddigi (sikertelen) módszerekkel.

Előző+második voltam