Hogyan nyugtassam meg túlságosan aggódós anyukámat?

Az én anyukám is ilyen, 31 éves vagyok, de még a mai napig is felhív reggelente, hogy kislányom hideg van kint, sapka, kesztyű, sál...

Bár igaz, az ő aggódása alábbhagyott mióta családom van, most az unokájával teszi ugyanezt, folyton felhív, de már nem engem félt, hanem a kislányomat...

Ez az élet rendje, az anyák már csak ilyenek!

Szegény anyura mindig ráripakodtam, hogy hagyj már békén, nem vagyok taknyos gyerek, ő meg sokszor elpityeredett és mondta,hogy majd megtudom, ha én is anya leszek... Hát megtudtam, én is ugyanúgy aggódom a lányomért, úgyhogy most már anyát is megértem és nem bántom ha túlaggódja néha a dolgokat.

De ha anyukád ilyen extrém módon félt, akkor lehet, hogy valamitől nagyon óv téged, lehet hülyeséget írok, de ez lehet egy rossz álom, egy jóslat vagy bármi amitől fél, hogy bekövetkezik. Nem kérdezted meg Tőle, hogy mi az oka, hogy az utóbbi időben ennyire félt?

Nem biztos,hogy úgy van,ahogy én mondom,de szerintem óriási veszélyben vagy.Valaki az életedre akar törni.Vigyázz,és ha

valami gyanúsat látsz,egyből szólj a rendőrségnek!

Fiatal korban az emberek ritkán gondolnak rossz dolgokra és nem igazán foglalkoztatja őket a halál gondolata sem.Nem törjük a fejünket azon,hogy mikor fog elcsapni egy kocsi,vagy mikor zuhanunk ki a 10. emeletről.Ilyesmi szinte meg sem fordul a fejünkben és legtöbben úgy állunk az ilyen dolgokhoz,hogy "velem úgysem történik semmi".Az idősebb emberek már jobban érzékelik az élet múlandóságát.50-60 éves korban legtöbb embernek már van valamilyen egészségügyi problémája is és sokkal többet foglalkoztatja az elmúlás gondalata.Gondolom a te anyukád sem fiatal már és lassan rádöbben arra,hogy az idő visszfordíthatatlanul halad előre az elkerülhetetlen felé.Ebből kifolyólag a szeretteit is jobban félti a megszokottnál.Gyakran előfordul,hogy az idősebb emberek még a kisebb problémákat is hatalmas tragédiaként élik meg és nem tudják olyan könnyen feldolgozni,mint a fiatalok.

Az én anyukámnak 2 éve rosszindulat daganat volt a húgyhólyagjában,amit azóta 2x műtöttek.Álatlánosságban jól érzi magát,de mégis állandóan ott motoszkál az agyában a gondolat,hogy gyógyíthatatlan betegsége van.Előtte is féltett engem,de amióta kiderült,hogy beteg néha ő is túlzásba viszi a dolgot.Ezzel most nem megijeszteni akarlak.Ez nem azt jelenti,hogy a te anyukádnak is van valami komoly baja,csak egyszerűen nem fiatal már és nem úgy kezeli a különböző helyzeteket,mint ifju korában.

Légy vele nagyon türelmes,még akkor is,ha néha nehezedre esik,mert igen sebezhető állapotban van most.Magyarázd el neki szépen,hogy nem kell halálra aggódnia magát,mert tudsz vigyázni magadra és nem valószínű,hogy pl.egy sima bevásárlásnál megsérülsz.Ha elmész otthonról mindig igérd meg neki,hogy óvatos leszel és vigyázni fogsz magadra.Beszéljétek meg,hogy ha esetleg mégis valami baj ér azonnal értesíted.Máskor ha előfordul ilyesmi,hogy nem enged pl.ablakotmosni,mondd neki,hogy "ugyan,anyukám nekem ez meg sem kottyan"és emlékeztesd rá,hogy fiatalabb korában ő is gond nélkül el tudta végezni az ilyen munkákat.

Tudom,hogy számodra elég nehéz ezt elviselni,mert néha nekem sem megy jól a dolog,de tartozunk annyival a szüleinknek,hogy ha megöregszenek és lesz egy-két idegesítő szokásuk azokkal együtt is szeressük őket.