Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan tudnám finoman rábeszélni?

Hogyan tudnám finoman rábeszélni?

Figyelt kérdés

Sokáig "lógtam a levegőben", küszködtem a főiskolával, munkám vállalkozóként hol volt, hol nem - bevételem szintúgy.

Aztán az utóbbi fél évben hirtelen beindult minden, letettem a végére tologatott legnehezebb vizsgáimat, leadtam a szakdolgozatomat, nemsokára államvizsgázom.


Közben találtam egy jó állást fix fizuval, ami szintén eléggé szívet melengető. Külföldön találtam egy törött, nagyon kevés km-es kocsit olcsón, ami még javítással, regadóval együtt is olcsóbban jött ki, mint ha itthon vettem volna meg.


Korábban terveztük, hogy amint befejezem a sulit, külföldre költözünk. Mivel meglepően jó munkát találtam (szeretem, jól fizet és később nagyon jól fog mutatni az önéletrajzomban, még külföldön is), 1-2 évre behúztam a féket és addig nem szeretnék külföldre menni.


Ezek az előzmények. Férjem kifelé farolt a munkahelyéről, már látni a munkaviszony végét. Ebben egyet is értek vele, mert ismerem az ottani viszonyokat, nem éri meg. Jó munkához mindene megvan, kivéve a nyelvtudást. Évek óta ajánlgattam, hogy megtanítom, itthon vagyok, kéznél vagyok. Néha elkezdi, aztán elsumákolja és elsikkad az egész.

Másrészt indokolatlanul fáradt is, ami egyértelműen a sport hiánya miatt van, egyszerűen az állóképessége a béka feneke alá esett. Napi 30 perc sport már jelentősen javítana rajta - ezt ő is belátta, csak mégse csinálja.


Amikor hirtelen, rövid idő alatt nekem minden egyenesbe állt, láttam rajta, hogy kettős érzése van, egyrészt nagyon örült ezeknek, másrészt kicsit féltékeny is volt. Ezt megbeszéltük, mondta, hogy tudja, hogy hülyeség ilyet éreznie, de mégis ez van benne.


A munkaviszonyának lassan vége lesz. Én nagyon szívesen vállalom, hogy keresek kettőnkre (mellékállásban a vállalkozást is megtartottam és újabban vannak megrendelések), tőle csak annyit szeretnék, hogy a felszabadult időt fordítsa nyelvtanulásra, meg legalább minimális sportra. Nem azért, hogy szép legyen, hanem azért, hogy este hétkor ne akarjon összeesni még hétvégén is, illetve ne fulladozzon három emeletnyi lépcsőzés után. (Nem túlsúlyos, egyszerűen nincs edzésben.)


Eddig fordított volt a felállás, mert ő keresett nagyon sokat, én voltam itthon. Szerencsére nem a klasszikus családmodellben hisz, hanem az egyenrangúságban. Önmagában az, hogy én keresek, de ő nem, az nem zavarja, inkább egyfajta versenyszellem van benne, hogy "ha neked megy, nekem is megy!". Ami igaz is, csak nekem hatalmas előny, hogy beszélek nyelveket. Amitől ő is néhány hónapnyi tanulásra van, de abban a néhány hónapban keményen rá kellene feküdnie.


Hogyan tudnám úgy terelgetni efelé, anélkül, hogy az önbecsülésébe tapossak?


2011. okt. 3. 21:34
 1/5 anonim ***** válasza:
sehogy
2011. okt. 3. 21:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
sehogy
2011. okt. 3. 21:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
Beszélgessetek a jövőről. Nem biztos, hogy ugyanazt a jövőképet látjátok 10 év távlatából. Lehet, hogy neki más tervei vannak. Ha ezzel megvagytok, már lehet kompromisszumokat kötni.
2011. okt. 3. 22:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:

A sportot főleg ne erőltesd. Lehet,hogy a stressztől,vagy a bizonytalan jövőtől fáradt. Neki kell tudni,hogy mivel tud kikapcsolódni. A nyelvtanulásnak csak akkor van értelme,ha neki van kedve hozzá.

Erőltetni sehogy nem tudod.

2011. okt. 3. 22:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:

Az a baj, hogy mindkettőt mondogatja, hogy kellene. Elsősorban a nyelv. Ő is átnézte az álláshirdetéseket és látta, hogy feltétel - illetve mondta, hogy szívesen dolgozna olyan helyen, mint én, csak meg kellene tanulnia angolul.

Sőt, a nővére van hasonló helyzetben, számviteli végzettsége van és komoly munkatapasztalata, de a nemzetközi cégekhez nem veszik fel nyelvtudás hiánya miatt (neki nemrég szűnt meg a munkahelye). Már akkor is mondta, hogy milyen lüke a nővére, hogy nem nyelvtanulásra használja ki a idejét, csak álmodozik.


A helyzet azért összetett, mert látom rajta, hogy érdekli, szeretne megtanulni, de valamiért mégis tologatja. Külföldi barátokkal ha találkozunk, utána mindig felhozza, hogy na holnap elkezdem megint, mert nem zavar, hogy nem tudok velük segítség nélkül beszélgetni - aztán nem lesz belőle semmi.

Én azért vagyok kissé mérges, mert tényleg csak ennyi választja el egy jó munkától, plusz én kéznél vagyok neki, mint ingyen tanár.

2011. okt. 4. 06:15

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!