Miért csinálja ezt velem az anyukám? Mit tegyek?

19 éves lány vagyok, a barátom 16 és fél éves. A korkülönbségből adódóan vannak néha problémák, de alapvetően nagyon szeretjük egymást.

Most a héten már úgy volt, hogy szakítunk, de mégis kibékültünk.

Anyukám tegnap este bosszúsan jött haza a munkahelyéről, és ahogy megtudta, hogy mégis kibékültem a barátommal, mint akit elvágtak... Látszott rajta, hogy nem hogy ideges, de visszafojtott dührohama van.

Tegnap este a barátoméknál aludtam, és olyan dél körül jöttünk haza, úgy volt, hogy elmegyünk sétálni, anyukám úgyis csak 3-4 óra körül ér haza a munkából. Hát nem ez történt, fél egyre itthon volt. Ahogy észrevette, hogy a barátom is itt van, lebiggyesztette a száját, és látszott rajta, hogy marhára nem tetszik neki. A barátom köszönt neki, de ő állítólag ezt nem hallotta (amit nem hiszek el neki, mert teljesen jól hallható volt), így ő sem köszönt neki, csak felhúzta az orrát. Szegény srác azt hitte, hogy őt most legszívesebben felrúgná anyukám műholdnak, és direkt nem köszönt neki, így inkább fülét-farkát behúzva hazament.

Ezek után anyukám elkezdett velem üvölteni (de szó szerint), hogy nem igaz, hogy nem tudtam volna elmosogatni (jelzem, volt 2 db tányér, egy vizespohár, meg egy kis fazék...). Mondtam neki, hogy dehát most értünk haza nemrég, hogy mosogattam volna? Erre felháborodott, hogy nem igaz, hogy nekem mindent mondani kell, hogy én milyen vagyok, és akkor menjek a barátomhoz, őt nem érdekli semmi, azt csinálok, amit akarok. Tudni kell, hogy ha valamit meg kell csinálnom itthon, akkor mindig szólt előre, hogy jöjjek haza korábban...

Kérdeztem tőle, hogy most az a baja, hogy kibékültünk? Azt mondta, igen, mert hogy az a szemét gyerek engem meg sem érdemel, ésatöbbi. Mondtam neki, hogy erről nekem nem ez a véleményem, de oké, legyen így. De én akkor is szeretem, és ezen semmi nem változtat.

Erre fogta magát, megint kijelentette (dühöngve), hogy akkor hívjam vissza és menjek vele ahová akarok, őt nem érdekli semmi, "sz*rik ő mindenre".

Még abban is hibás voltam, hogy nem bírtam elviselni, hogy szidja a szerelmemet, és sírva fakadtam...

Miért ilyen? Mit tehetnék, hogy újra a régi legyen?

Akárhányszor próbálom megbeszélni vele, elrohan itthonról.