Szerettek a nagyszüleitekhez menni hétvégén, vagy csak kényszerből látogatjátok meg néha őket?

Én nagyon szeretek hozzájuk menni :)

Mindig olyan hangulata van az egésznek :):):)

Hmm, az igazat bevalva néha már kín...

Minden vasárnap felnézünk hozzájuk a családdal, nagyon szeretem őket -mama csinálja a legfinomabb sütiket és gulyás levest- de néha átmegy kicsit a kín felé ez az egész, és nem miattuk, csak néha soknak érzem, mert egy héten nem történik olyan sok minden hogy most ott sztorizgassunk. Persze őket érdeklik hogy mi történt velem/velünk, milyen a suli és merre sodródunk, és azt is megértem hogy szeretnének mindent megtudni rólunk, és biztosra akarnak vele menni hogy biztos jövőnk van, de ezt még mi sem tudjuk, és néha (tényleg ritkán) kihúzom magam ebből a dologból.

Na, nehéz ezt kifejezni: imádok velük lenni, de kicsit sok a heti egy alkalom...:)

/16/f/

En is szivesen mentem. Egyikük anyuval nem volt joba (anyosa), de hozzam mindig rendes volt es mindig volt ram ideje. Rendes=nem ugy ertendö,hogy csokival kinalt mertektelenül, hanem inkabb az egeszsegre, ennek hosszu tavu hatasaira fektetett jobban hangsulyt. Bar neha jokat sütött, hiszen ez volt a szakmaja is. :) Lelki dolgokban vele beszeltem meg mindent. Ö volt az egyedüli, aki elvitt gyogytornara (orvos irta fel).

Masikon is ereztem, szeretettel fordul hozzam, volt ram mindig ideje. Bar sokkal visszafogottabb volt, megis ereztem, hogy mennyire fontos a gyerek eleteben a nagymama!!

Egyik nagyapamat nem ismertem, masik pont a nagyik ellenete volt. Ö soha egy szot sem szolt hozzam, se egy puszi, se köszönes, mert nem akartak engem, öt igy fogadtam el.

Nagyon sajnalom, hogy gyermekeimnek sajnos nem adjak ezt a jot a nagyszülei, mint nekem a nagymamak... Nekik csak akkor van idejük, ha kedvük tartja, szivesebben sütkereznek a napon vagy fontosabb az ebed utani alvas, tehat idöben föleg nem, de minösegileg sem sajnos. Anyu nem ilyen, de ö meg a tesom gyerekei vagy a tesom barmilyen kis igenye (fodrasz, bevasarlas, müköröm...stb) utan helyezi öket. Apu koran meghalt.

Igen :D

Mamám csinálja a legfinomabb tyúkhúslevest, és meghallgatom ugyanazt a sztorit ezredszer is, nem unom meg. A régi képeket is megnézem újra és újra, van, hogy én kérem, hadd nézegessem. Tényleg hangulata van, mikor összeülünk, télen, ropog a tűz, és mesélik, milyen "rossz gyerekek" voltunk, meg anyuék is :D Aztán elmondják a véleményüket, és helyeselünk, még ha nem is értünk egyet, mert vannak hasznos tanácsok is köztük. Nemsoká dédik lesznek általunk, szeretem nézni, ahogy a leendő babámról beszélnek,t tervezik, mit fognak neki megtanítani.