Anyám beleerőltetett egy beteg szerepbe?
Pár éve váratlanul megőrült, bár sose volt normális és elűzte apámat. Majd lelkileg addig nyimirgatott, amíg depressziós nem lette, zuhanni nem kezdtem a tanulmányaimban. Amikor kicsit is sikeres voltam és ezt látta rajtam megint elkezdett megtörni. Én ne legyek sikeres, most a második felvételimet rontottam el és amikor elkezdtem felkészülni és munkát keresni, a leg váratlanabb és lersze a legrosszabb pillanatban egyszer csak üresen találtam a hűtőt. (nem beszélve a folyamatos lelki bántalmazásairól.)
Most itt vagyok. Betegen, ismét megtörve. Pedig már szárnyalnék ha nem lenne mögöttem valami beteges erő. Ês 20 évesen érzem magam mentálisan, és helyzetileg ugyanúgy. És lersze kiszolgáltatva mint egy 10 éves kölyök. Megszakadt a kapcsolatom a külvilággal, és úgy érzem anyám erre megnyugodott. És bennem is jezd beállni egyfajta már régen jól megszokott, de egy ideig elveszített egyensúly amiben elvegetálhatok mint egy kifejlett. 20-on éves kisgyerek. Szobadíszként. Kapcarongyként. Akivel büntetlenül minden szemétséget megtehet amíg meg nem döglik végre.
De a hideg ráz ettől. Mocskosul ki akarok szabadulni ebből a lélekvesztőből. De amikor nekifutok folyton kigáncsol.
Biztosan nehéz elképzelni hogyan gyakorolhat ekkora hatást egy már felnőtt emberre az anyja..... De sajnos van ilyen.
Mit tegyek?
válasza:Banális válasz, sokan mondják sok mindenre, de most tényleg nincs más: KÖLTÖZNI. Vagy arra vársz, hogy anyukád megváltozik? Nem fog.
Csak te tehetsz, vagy munka és albérlet, vagy maradsz a meleg f.o.s.-ban nyakig, ahogy Csernus mondaná.
válasza: válasza:Nem Te írtad azt, hogy nem ad neked se enni, se pénzt kajára?
Valahogy mégiscsak össze kéne szedni magad, és elköltözni. Vagy legalább elmenni dolgozni, hogy pénzed legyen a tovább lépéshez. Ha másik városba mennél tanulni, akkor is elkerülnél tőle, mégy koleszba és felveszed a diákhitelt.
Arra nem tudom 20 évesen megkérni hogy például ha alszom kicsit legyen csendesebb és ne 11kor álljon neki mosni, mert belekapaszkodik ebbe a szituációba mintha élvezné, hogy belémköthet és leugathat. Moroghat. Elmondhatja a baját. Mintha betegesen élvezné, és keresné ezeket a szituációkat. Oersze akkor ugyanezt kaoom amikor mondjuk én megyek ki 11 kor egy pohár vízért, ettől függetlenül minél csendesebb vagyok. Bezárkózottabb. Beletörődőbb. Ő annál nyugodtabb. Normálisabb. Ha látja, hogy irányíthat, elnyomhat, kevésbé keresi a konfliktust. De sajnos beteges szintekre tör ebben is.
És mondom, akaratom ellenére de keresem az egyensúlyt. És szépen lassan kiolok magambol mindent ami az elethez kell.
Korulbelul 3 hete nem mozduktam ki a lakasbol. Es ez..... Mar ugy nez ki igy van jol. Anyam boldog hogy moshat, fozhet ram. Melegen tartja a lyukamat, fizeti a vizet amivel zuhanyozok. Es csontsovanyan ugyan, hogy nehogy erore kapjak, de etelt is ad, hogy taplalhasson. Boldogga teszi,
Es amint ekkezdek elni. Kicsit sem kerek tobbet az eddigieknel. Tarsasagba jarok, normalis vagyok. Kedvesen visszakerdezek a dikgaira, mintha o lenne a gyerek, ugy tamad ramm, mint egy valoban veszelyes, kotozni valo bolond. Sokszor volt mar ra pelda. Sajnos meg mindig...... Meg mindig gyenge vagyok, hogy kitorjek. Es egyre gyengebb leszek.....
válasza:Jelenleg felismerem ezt a helyzetet, de egyre ritkabban. Es elkepzelni nem tudom hogyan elnek, ha normalis csaladom lenne.... Marmint h ahhoz kepest mennyire bizarr is ez.
Ezek utan kehetsegesnek tartom, hogy 4-5 ev gyorsan elszalad igy, es egyszeruen eszre sem veszem, hogy lelkikeg kiutott, mint a valami eros nyugtato, itt tenyleg az a baj, h multkor amikor tukzasba vittem mindent, konkretan kidobott otthonrol. Szabalyosan meg volt orulve h en elkezdtem elni. Felveteliztem, munkat kerestem, tanultam. Jogositvanyt csinaltam, azzal is ugy tamadott ram szinte naponta,mmintha en talatam volna ki az egeszet. Szinte el is ment a kedvem a dologtol, en fizettem a sajat penzembol, de ugy kerte szamon mint valami gyerekes hazugsagot amivel NEKI akarok hazduni.... Nem ertem.
Modt persze ez is frlbemaradt. Es elertem oda, h ha ramneznek egy komolyabb munkahelyen Egyszeruen NEM akarnak felvenni. Mert katjak, hogy nem vagyok normalis.
válasza:Én totál ki vagyok attól akadva ha valaki azt írja tanácsként hogy "Költözz el"..
De a te esetedben nem akadok ki,mert bizony neked nincs más választásod.Már 2 évvel ezelőtt el kellett volna menned.Sőt minél messzebb annál jobb.Olyan sokan terveznek külföldre menni,akár oda is mehetnél.
Tudom,hogy nem könnyű,de ha nem mersz lépni,ha nem mersz változtatni akkor nem érdemes panaszkodni sem.
Neked kell döntened:
Hogy akarsz élni? élve eltemetve,elkeseredetten vagy szabadon.vidáman??? (és tényleg mit csinálsz ha anyud 90 évig élni fog??Addig vegetálsz??)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!