Hogyan kezelhetném a szituációt és "szoktathatnám" át párom a "saját" otthonunkba?

Holnap összeköltözünk párommal. Az ő szülei kb. 3 villamosmegállóra laknak (nem direkt lett így kiválasztva, csak épp megtaláltuk álmaink lakását), az enyémek nem pestiek.

Illetve pontosabban: én holnap költözök, ő jövő héten, haverja szabadidejének függvényében.

Mégis, most mikor mondja hogy mit tervez hétvégére meglepődtem. Mondja, miután kicuccolok, menjünk át az ő szüleihez, és aludjunk (mint az eddigi fél évben hetente többször...) az ő, cirka 10 nm-es szobájában.

Hangsúlyozom: mikor már kivettük a TÁGAS albérletet, ami az új otthonkánk kéne, hogy legyen.

Azt is mondta, hogy mivel haver csak jövő hét közepén tudja átköltöztetni, hát, addig bizony néha kicsit egyedül kell lennem. Ledöbbentem. Előtte párszor felajánlottam hogy majd vasárnap cuccoljunk át pár lényeges dolgot (ágynemű, ruhák, tisztálkodószerek) tőlük, de rám hagyta, mondta, "majd meglátjuk". Most meg jön ezzel.

Nagyon nehezen szakad el a szülői háztól pedig már saját bevallása szerint is majdnem megfulladt ott. (nagy gyanúm hogy az átmeneti Internethiány is közrejátszik az új helyen)

Mit tehetnék? Tudom, mi nők legyünk az "okosabbak", de én nem vagyok jó ebben a "manipulációban". Hogyan "szoktathatnám át", vagy megteszi ezt az idő? Szeretném ha ő is vágyna rá hogy "otthon" összebújjunk a kanapén, együtt vacsiznánk, elgépeznénk egymás mellett, mint egy normális pár.

Egyébként minden ok velünk, párom kicsit bogaras de nekem is megvannak a magam dolgai.

UI: azoknak, akik már készülnek írni a "nem szeret, rossz ötlet volt az összeköltözés" kommenteket: ez bőven megfordul az én fejemben is, és tudom, nagyon óvatosnak és türelmesnek kell lenni, hogy jól süljön el.

Tetszik neki a lakás és ő ösztönözte az egész ötletet, magát ezt a lakást is, de nincs 100%ban kibékülve az árával, ezért szerintem rossz az első benyomása róla. Meg hát egész eddigi életében (28 év) otthon élt.

És a jövőbeli kérdésekre a válasz: igen, kell nekem ez a férfi, mert egyébként imádnivaló. Az vesse rám az első követ akinek semmi hibája nincs.