Miért nem tesz boldoggá sem a család, sem a karrierem?

Tökjófej családom van, anyukám nagyon kedves, mégis rengeteget szenved miattam. Mert folyton elégedetlen vagyok magammal, és látja mennyire boldogtalan vagyok. A kinézetemmel vagyok elégedetlen konkrétan, nem birom elfogadni magam, mindig még szebb akarok lenni. A munkahelyen, iskolában mindig sikereim voltak, kaptam az okleveleket, érmeket, elismeréseket, de sosem éreztem akkor semmit amikor átvettem őket. Semmi jóérzést, tulajdonképpen miért is éreztem volna, hiszen én csak szép akarok lenni, semmi más. Humorérzékem van, kedves vagyok izgalmas, de nincs meg hozzá az a kinézet amire vágynék, akkor meg, honnan lenne önbizalmam. A barátaim is szeretnek, a családom is, és annyira sajnálom, hogy nem tudok rájuk elég energiát fordítani, mert mindig csak ez az elégedetlenkedés van hogy miért vagyok ilyen sz.r miért nem lehetek szebb, miért nem kellek senkinek, és olyan sz.r hogy ezzel tönkreteszem őket, mert néha kirohanok és sírni kezdek, ők meg mondanak valamit, majd megint máskor kiborulok és olyan rossz ez, főleg anyukámnak mert én vagyok az egyetlen gyereke, és ezt kell végignéznie, hogy mennyire nem tartom magam semmire, kva rossz lehet neki! Nagyon rossz kimondani de minden vágyam, hogy szép lehessek, mint egy tárgy, hogy mindenki megnézzem, hogy a férfiak vágyakozzanak utánam, hogy legyek valaki. Hogy merjek fesztelenül menni az utcán. Annyira rossz ez. Engem tényleg csak a külsőm érdekel, a belsőmről tudom hogy jó, vagyis jó lenne, ha a külsőm is jó lenne. Úgy elmegy az életem.