Nagyon egyedül vagyok. Hogyan lelhetnék barátokat, közösséget?
Egyedül élek, sokat dolgozom, hobbim nincs nagyon. Néha megszakadok a munkában, akkor az a bajom, máskor ráérnék, de nincs kire, ilyenkor érzem, hogy jobb lenne megint dolgozni, ha már úgysem tudom elfoglalni magam. A munkahelyen nincs jó hangulat, mindenki elkülönülten, magában dolgozik, még a munkaidő se közös. Ráadásul a legfiatalabbak közt vagyok, alig van valaki az én korosztályomból. Egy-két barátom van, akikkel változó gyakorisággal találkozom, de legfeljebb hetente 1x.
Kb. 2 éve élek így, ezalatt szinte elfelejtettem, hogyan kell társaságban viselkedni, mert sosem vagyok társaságban. Néha azt érzem, nem tudok mosolyogni az emberekre, elmúlt valami alapvető gesztus, ami segít kapcsolatot kialakítani. Nem is tudom már, hogyan lehet megismerkedni valakivel, mit lehet szólni egy ismeretlenhez. Nem rég valaki azt mondta, hogy bemutatkozáskor nagyon távolságtartó és kimért vagyok. Elhiszem, hogy így van, de nem tudatosan teszem ezt, észre sem veszem általában, ha az vagyok, esetleg utólag. Magamban már mindent 1000x végiggondoltam, de nem tudok egyedül ebből kilépni. Próbáltam eljárni egy közösségbe, de nem tetszett, idiótáknak találtam őket, most elkezdtem járni nyelvtanfolyamra, de az se az igazi, nincs túl jó hangulat, próbáltam sportolni, de csak alkalmanként találtam társaságot... Nem tudom már, mit tehetnék...
25f
Köszi az újabb válaszokat!
Nem tudom, hogyan kell nyitottabbnak lenni. Egyedül vagyok a napjaim nagy részében, (bolti eladókon és egyéb hivatali személyzeten kívül) 2-nél több emberhez csak kivételes esetben szólok egy nap, pl. tegnap csak egy valakivel beszéltem, tegnapelőtt pedig senkivel. Így hogyan legyek nyitott, ha eleve nem is kommunikálok senkivel? Nem tudok kivel beszélni, elvesztettem a társaságom, a munkába zárkóztam, és valami miatt azt sugárzom, hogy nincs szükségem senkire - de ez nem így van!
Nézzek magamba... A napom ébren töltött óráimban szinte egyfolytában csak magamba nézek, és keresem, hogy mit tehetnék jobban a helyzetemért, mi múlhat még egyedül rajta, de nem tudok már többet, ehhez kevés vagyok egyedül. Egyébként is állandóan magamat elemzem, azon jár az eszem, hogy ki vagyok én igazából, mi a szándékom a világban, hogyan alakíthatnám az életem, lehetek-e megelégedett az életemmel egyáltalán... Egyedül nem bírok már okosabb lenni.
Biztosan riasztja az embereket a passzivitásom, de nem tudok ebből egyedül kilépni. Nem akarok cicust és kutyust, egyedül is alig férek el az albimban.
Amúgy zöld kéz ment a hozzászólásért, csak leírtam, hogy mit szólok a javaslataidra, amiket ismét köszönök.
Értem,hát én pont az ellentéted vagyok,vonzom az embereket,mindenki a társaságomat keresi,mert nagy kisugárzásom van állítólag, mindig mosolygok és imádok viccelődni...imádnak az idegenek...megállítanak,buszon is kezdeményeznek beszélgetést...mindenhol...vicces...csak pont akiktől elvárnám,azok gyerekesnek tartanak...a párom is mindig azt mondja,nőjek fel végre...kérdem én,hogy minek,hogy olyan befásult legyek.Ne érts félre,de én örülök mindenek-mindenkinek,már-már túl közvetlen vagyok mindenkivel,korosztálytól függetlenül... nekem is volt egy ilyen barátnőm vagyis van,aki hasonló volt hozzád,és mellettem kinyílt.Neki lett kutyusa és teljesen megváltozott,nyíltabb lett.De megértem,hogy Neked nem lehet háziállatod.
Amúgy,én is állandóan elemzem magamat,hogy ki vagyok mit akarok és legfőképpen,hogy boldog vagyok -e.Pedig Nekem tényleg rengeteg barátom van és még több haverom...de még is néha ürességet érzek...:(
válasza:25 éves lány vagyok. tiniként egy tipikus pesszimista metálos voltam. imádtam negativan gondolkodni de elöbb utobb rájöttem ahogy közeledtem 20 felé hogy ez nem jo nekem.
valahogy megváltozott a gondolkodásom. még igy passziv hangulatomban is képes voltam mosolyogni és kedvesnek lenni,sokan megdicsérték hogy legyek mindig ilyen. azt hiszem ez inditott el a jo uton.
mindig imádtam a természetet és az állatokat de most méginkább kerestem az apro örömöket.
tavasszal mikor nyilnak a levelek,virágok, meghallok egy madáréneket. beszivom a friss levegöt(oké ez pesten nehezebb)és önkéntelenül is mosolyogni kezdtem,lehet hülyének néznek az emberek de imádom az életet.
rengeteg hobbim van ezért sosem unatkozom. szeretek egyedül is lenni de mégsem vagyok magamba zárkozva.
egyik kollegámat nap mint nap hallgatnom kell hogy ez de szar az de szar meg a devizahitel meg stb.
ha mindig a negativra gondolsz azt is vonzod be. de ha észreveszed a jót akkor a többit is észre fogod.
probáld meg hogy ha valaki hozzádszol,mutass érdeklödést,kedves mosolyt,akár eleinte kényszerböl is.ha folyton fapofával unottan nézel az emberekjre, nem is fognak akarni hozzádszolni.
ha látják hogy jokedvü vagy akkor ugyanugy ahogy a buszos lányhoz lehet hozzád is többen szolnának.
én sose megyke sehova. nagyon ritkán találkozom egy haverral,barátnövel. néha egy egy koncert. de az mégritkábban. mégis megtalál mindenki.mert kitünök a besavanyodott arcok közül és elcsodálkoznak hogy jééé ez a lány mosolyog és árad belöle a pozitiv.
lehet hablatynak tünik amit irok mert pozitiv gondolkodás,micsoda hülyeség. probáld ki.kersd meg azt aminek örülhetsz. legyen az egy toll amivel különösen szeretsz irni,mittudomén neked mik tetszenek. oylan nincs hogy semmi. lásd meg a szépet mindenben.
és ne mondogasd hogy ugyis boldogtalan leszek, ugysem sikerül. persze hogy nem fog sikerülni.
Én is 25 vagyok a buszos lány:)És teljesen igazad van.Én megszoktam Tavasszal ölelni a fákat,mert érzem az energiájukat és teljesen feltölt.Az meg nem érdekkel (már) ki mit gondol rólam,csak,hogy én jól érezzem magam:)
Ez a hozzá állás kell,a siker útjához.
Remélem Neked is sikerülni fog,mert ahhoz,hogy változni tudj,először egy mély gödörbe kell esni,és utána tudsz majd repülni:)
Köszi, nagyon aranyosak vagytok, sok igazság van a válaszaitokban, próbálok is belőle meríteni, de ... ugye érzitek, hogy 25 évesen fiúban nem ugyanaz, ha valaki folyton mosolyog, vagy fákat ölelget, mint lányban? Ha az emberek meglátnak egy folyton mosolygós 25 éves lányt, akkor azt mondják, "jaj, de aranyos, örökké vidám lány/nő", míg a másik nemnél ez kb. úgy hangzana, hogy "ki ez az infantilis balf@sz???". És ez még csak a társadalmi oldala, szerintem a nők könnyebben tudnak kis dolgoknak, tárgyaknak örülni, mint a férfiak. Fogadjunk, hogy van kedvenc bögrétek, tollatok, mobiltartótok, mappátok, kulcstartótok, evőeszközötök, vagy valami más apróságotok, ami önmagában nem lenne egy nagy kunszt, de valami miatt mégis szeretitek. Nekem nincsenek kedvenc apróságaim, amikhez kötődöm, azt "szeretem" mindegyikből, amelyik a kezembe akad. Vannak kedvenc műszaki cikkeim és könyveim, amiket azért szeretek, mert jók (és nincs belőlük nekem több), de ha lenne belőlük jobb, akkor azt szeretném. De ezek, úgy érzem, mégsem olyan dolgok, amik a mindennapjaimat szebbé varázsolják, mert nem használom őket nap mint nap, és amúgy is, pár hónap után már nem lepődöm meg, hogy mennyire jók.
Nagyon szeretem én is a természetet, de ha elmegyek túrázni ott is rendszerint egyedül vagyok. Illetve az sem tölti ki teljesen az életem, túrázásban és növényfotózásban is válhat egyoldalúvá az ember, ha nem tudja kivel megosztani az örömeit. (Azt hiszem, velem ez megtörtént.)
De az mindenképpen igaz, hogy valamilyen formában meg kéne látnom az apróbb örömöket a mindennapokban, és hagynom kéne, hogy hassanak rám.
válasza: válasza:Bocsi, most olvastam hogy már írták a kuttyot, macsekot:) Én igazából nem bírnám ki egyedül egy lakásban. Kell valami vagy valaki ami zörög és igényli hogy hozzá szólj:) Lehet ha egyedül laknék egy idő után úgy néznék ki mint egy kisállat kereskedés:D Majd meséld el sikerednek e a dolgok:)
Ja, az utolsó macsekos, degus voltam:)
21l
Mint írtam, egy kicsi albiban lakom, és én magam is alig férek el, nem hogy még egy kutya. És mivel ez egy albi, nem hozhatok be akármilyen állatot. A maximális állatméret, amit megtűrnék, az egy akváriumba férne be. Valójában már egy ideje fontolgatom, hogy veszek valamilyen kis állatot, de valami egzotikusabbat egy "holmi" kutyánál vagy degunál. :) Pl. valami rákot, vagy gekkót, igaz, azoknak aztán beszélhetek.
Nem, tényleg nincsenek személyes tárgyaim, de szerintem férfiakra nem nagyon jellemző, hogy legyen ilyen, legfeljebb egy bicska.
Nincs lehengerlő dumám, és bár néha azért meg-megered a nyelvem, alapvetően jobban szeretek keveset, de értelmesen szólni, és inkább másokra figyelni, mint felhívni magamra a figyelmet.
válasza:Hát, nem tudom:) Vadászgörény?:D Nekem személy szerint mind1 lenne csak lehessen simogatni, kérje a kaját és matasson:) Amúgy személyes tárgyakat fiúknál is szoktam látni. Nekik is lehetnek kedvenc bögréik, figura az asztalon, focis ceruzatartó? Amúgy a foci egy nagy férfi horda összehozó erő-,- Az se jó? Lehet nézni kocsmában, haveroknál stb:) Engem őrületbe kergetne,na de na:)
21l
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!