Megéri megházasodni, gyereketnevelni?

Én örülök, hogy van gyerekünk. De ez az adott ember életvitelétől, értékrendjétől függ elsősorban.

A "megéri" szerintem sem a helyes kifejezés, mert olyan, mintha a gyerek kerülne a mérleg egyik nyelvébe, de akkor mi kerül a másikba? Szabadság, bulik, mászkálás, utazás, munka, önkiteljesedés?

Aki vágyik egy gyerekre, az nem a mérleget üzemeli be méricskélni a dolgokat, hanem egyszercsak elkezdi érezni, tudni, hogy neki azzal lenne teljes az élete, ha lenne egy/több utódja. Optimális esetben persze, mert sajnos nem csak tervezett gyerekek vannak, de abban az esetben is nagyon sok szülő "átfordul", mégiscsak örül neki és szívből szereti, tisztességgel, boldogságban felneveli. Sajnos a másik hányad osztályrésze a nehéz életkezdés, és a problémás családi hátteret egy életen át magával cipeli a lelkében.

Anyagilag már lehet méricskélni, hogy megéri -e, de az külön eszmefuttatás.

Az embernek ősidők óta egyik életcélja, hogy gyermekeket hagyjon az utókorra. Ez a világ rendje. Óriási örömöt jelent a gyermekek felnevelése, háttérbe szorít minden kényelmetlen, kellemetlen, fárasztó velejárót - persze ehhez meg kell érni fejben.

Én azt látom, hogy vannak, akik nem akarnak lemondani a kényelmes, laza életről (ez az egész nyugati civilizációban így van), de legnagyobb részük keservesen megbánja a döntését, és akkor már rendszerint késő.

Dettó, mint a 13:51-es.

Csak az utolsó mondatát átírnám a saját szám íze szerint:

Nem akarok családot, túl sokat csalódtam már a nőkben.

Nem éri meg. Eleve rettegnék a gondolattól, hogy évekig otthon kell maradni, és csak a házimunka és a gyereknevelés van, semmi más. Utána meg az egész értékrend megváltozik, nem azt kell néznem igen spórolok, hogy ide-oda elutazzak, hanem spórolok, hogy kifizessem a gyerek ruháit, tankönyveit, hóbortjait, stb. Mindeközben még aggódjak azon is, ki tudja a párom tényleg végleg velem marad-e vagy egyszer csak beadja az unalmast és szépen lelép és meg nevelhetem egyedül a gyereket, kizárt. Inkább maradok a biztos, és jól bevált életformámnál. Egyetlen esetben tudnám elképzelni, hogy gyereket szüljek, ha anyagilag annyira "el vagyok eresztve", hogy nem oszt nem szoroz mi történik, akár egyedül is ha nevelnem kéne bőven jutna magamra és rá is.

25/N