Legszebb és legrosszabb gyerekkori élményeitek mik voltak?

A legszebb az egész gyerekkorom, a legrosszabb amikor apám nem figyelt oda, hogy bedugtam az ujjam a kocsiajtó résébe és rácsapta. Majd annyira megijedt a látványtól, hogy lefagyott.

Én ott álltam kilapult ujjal három évesen és ordítottam, apám tőlem egy méterre szoborrá merevedve. Vicces látvány lehettünk :)

Jaj :/

A legjobb hirtelen nem is tudom mi... Elég sok jó volt főleg játék közben :)

A legrosszabb, mikor nővérem egyszer éjfélkor jött haza, összeverte egy ismeretlen. Jött ki a rendőrség, az én felnőtt tesóm sírt, vérzett a szája meg véraláfutásos volt a szeme :S Én kb 10 éves lehettem és nagyon nagyon megijedtem.

A legszebb az volt amikor apám először vitt el a balatonra.

A legrosszabb az amikor 5 évesen az unokatestvéreimmel megtaláltuk a fás kamrában a nagybátyjámat, föl akasztotta magát.

Nekem az volt a legrosszabb mikor apám szándékosan rám csukta a pince ajtót és nem tudtam ki jönni.

Sajnos jó nem jut eszembe :(

Én is csak rossz élményekre emlékszem hirtelen.

Pedig nem volt baj a gyerekkorommal.

Hmmm... Ha jobban belegondolok, a rosszra sokkal jobban emlékszem bármelyik életciklusomból, mint a jóra.

Igaz, hogy még csak 14 éves vagyok, de azért leírom. :)

Jó: hát talán "csak" annyi, hogy anyáék nagyon szerettek engem, vigyáztak rám, anya a lelkét kitette értünk, és ki is teszi a mai napig.

Legrosszabb: az, amikor apa dühös lett anyára, de annyira, hogy szó szerint meg akarta fojtani... és anya futott a kapu felé, velem a karjában (olyan 4 éves lehettem), apa pedig utánunk. :S de szerencsére papa visszafogta apát.

A legszebb, amikor még kicsi voltam, és bár a szüleim elváltak, együtt szerveztek nekem programokat. Jó volt hétvégenként megint "normális család" lenni

Legrosszabb talán az, amikor már kicsit idősebb voltam, és apám élettársa "versenytársként" tekintett rám. Egyszer hallottam egy beszélgetésüket, amikor náluk aludtam, és az élettárs mondta, hogy ő nem tűr meg a közös házukban semmit és senkit aminek köze van anyámhoz.

Utólag már csak nevetek, hogy lehetett valaki ennyire ostoba, és gyerekes, de 8-9 évesen nagyon megijedtem, hogy nem látom többet miatta Apát.

Legszebb élményem az volt, hogy Édesapám mindenhová magával vitt mindent megmutatott, magyarázott, jártuk a természetet, gyakran repültünk, mert egy kis reptéren dolgozott, mindig mindenre tanított, ezért a gyermekkorom egy állandó izgalmas felfedezésből állt.

A legrosszabb az volt, hogy hét évesen nem tudtam bemenni az ajtón a lakásba, mert nem volt kulcsom, de hallottam valami neszt az ajtó túloldaláról. Édesanyám fél órával később ért haza és az ajtó túloldalán Édesapám volt összeesve, már halott volt, ott halt meg tőlem néhány méterre és nem tudtam neki segíteni.