Mesélnétek az első különköltözésetekről?

Én 18 évesen költöztem el,és menekültem otthonról.Anyám agresszív alkoholista,apám meg éjjel-nappal dolgozott hogy ne kelljen szembesülni anyám alkoholizmusával.Így én egy nap fogtam magam és leléptem.Csak a ruháimat vittem el.

Sokkal jobb volt,mert elmúltak a rendszeres kiabálások,anyám részéről a részeges verekedései.Végre nyugis lettem.Én a páromékhoz költöztem aki később a férjem lett,majd pár évvel később el is váltunk..(de ez már egy másik történet)

Ma 38 évesen apukám aki nyugdíjas lett tartom a kapcsolatot.Bár külső okok miatt ritkán látjuk egymást(évente pár napot) de igyekszem mindig támogatni,és mivel apukám régimódi így rendszeresen írok neki levelet(borítékban feladva)

Anyámat utoljára akkor láttam amikor 18 évesen kiléptem az ajtón.Tudom hogy él,de nem foglalkozom vele.

38/N

Én 19 évesen bútoroztam össze négy éves kapcsolattal a párommal. Hát... nem volt zökkenőmentes, de összecsiszolódtunk. Most már a férjem és nevelgetjük a lányunkat.

21/l