Hogy lehet ezt feldolgozni?

A halál feldolgozása egy nagyon nehéz folyamat. Ha az ismerősök, barátok, családtagok hívő emberek akkor talán a hit könnyebben segít feldolgozni ezt a folyamatot.

Számomra az a legborzasztóbb az elmúlásban, hogy egyik pillanatban még élt, társaságunkban volt; a másik pillanatban pedig szó nélkül eltávozik, itt hagy minket és ebben a földi életben többé már nem látjuk és nem halljuk őt. Tovább éljük mindennapjainkat nélküle. Vannak olyan napok amikor elhalványul emléke,ilyenkor más gondolat lefoglal minket és vannak olyan napok is amikor annyira fáj a hiánya hogy egész napunkat megkísérti a vele töltött múlt fájó emlékei.

Ez alól az érzés alól nem lehet kibújni. Ez egy olyan kereszt amíg élünk,cipelni fogunk a hátunkon.

őszinte részvétem az ismerősöd elvesztéséhez!

A halált mindig nehéz feldolgozni.

Nekem a férjem halt meg 2 hónapja. 27 évesen, semmi megelőző tünete nem volt, hirtelen szívleállás vitte el.

És itt maradtunk az akkor 9 hónapos kislányunkkal....

Igen, biztos nagyon rossz érzés, hogy csak 1 órával késted le, hogy élve láthasd, de ahogy írod nagyon beteg volt, vagyis nem tehettél volna semmit akkor sem, ha "időben" érkezel. Nem tudtad volna megmenteni.

Hiszel Istenben? Vagy bármiben, ami a túlvilágról szól?

Én hiszek, és így próbálom kibírni a veszteséget: Arra gondolok, hogy a férjemnek már jobb ott, ahol van, mert ott nincs fájdalom, nincs baj, szenvedés. Nekünk rossz és nagyon nehéz most, de majd egyszer újra találkozunk vele.....

Utolsó vagyok.

A lényeg maradt le a végéről: RÉSZVÉTEM!

őszinte részvétem!

nekem a nagymamám halt meg 3 hete, mindenkinél jobban szerettem, ő nevelt fel szinte. 80 éves lett volna tegnap. nagyon nehéz, nem tudom elfogadni, hogy többé nem láthatom, nem beszélgethetek vele. tudom, hogy nem egyforma a dolog, mert az én nagymamám már idős volt, a te barátod pedig fiatalon ment el. de átérzem a fájdalmadat. sablonszöveget tudok csak mondani: az idő fog segíteni. gondolj rá úgy, hogy neki így már jobb. nem szenved többé, egy jobb helyre került, ahol egyszer majd találkozol vele. az élet nagyon igazságtalan tud lenni sajnos :( és szerintem jobb, hogy később értél oda. úgy gondolom, hogy nehezebben viselted volna, ha a szemed láttára megy el.