Volt már veled olyan, hogy egy idősebb rokonad annyira utáltad, hogy (szinte) a halálát kívántad?

Nem, nem volt.

És szembeköpném magam ha ilyen ember lennék, hogy bármelyik rokonomnak is a halálát kívánnám. Az egyik nagymamám már nem él, 14 éve halt meg és borzasztóan hiányzik. Szintúgy a többiek is!

Egy nagyim él akiért tűzbe mennék, imádom.

És egy nagybácsikám aki 90 éves. Nem lát fél szemére és nem hall, én öltöztetem és viszem sétálni minden héten. Takarítok rá, etetem. Óvom és féltem. Már előre félek attól nehogy elveszítsem őket.

Akármennyire is haragszol rá, nem lehet ezt kívánni senkinek sem. Egy nap majd bánni fogod de akkor késő lesz. És majd nagyon fogod bánni!

Nekem a nagypapám iránt vannak felemás érzéseim. Nem tudnám szavakba önteni, hogy mi az, amit érzek iránta... De túlzottan nem érdekel és ez a lényeg.

Hogy miért? Mert az imádott nagymamám életét tönkretette, alkoholista volt, ütötte-verte, amikor náluk voltam kiskoromban volt, hogy be kellett zárkóznunk a kisszobába, mert mamám is és én is veszélyben voltunk.

Aztán elváltak. Szerencsére úgy alakult, hogy a mamám meg tudta lépni.

A sok-sok szenvedésben eltöltött évek kihatottak mamám egészségére. Rákos lett, nagyon sokáig küzdött, kedden lesz 2 hete, hogy eltemettük.

Soha, soha a büdös életbe nem fogom megbocsájtani a papámnak, hogy ezt tette vele. Nem kívánom a halálát, de 100%-ig biztos vagyok benne, hogy ha ő meghal, engem egy cseppet sem fog meghatni.

Van. Nem vagyok rá büszke, de az anyai nagyapámról van szó. Édesanyám volt a legkisebb, egy nővére és egy bátyja van. Édesanyámat többször verte annyira meg, hogy csontjai is törtek. 14 évesen elküldte őt télen otthonról, hogy menjen dolgozni, hogy a nővérének vegyen ajándékot.. Nagymamámat rendszeresen verte, amikor és amivel érte.. Anyum 17 évesen elmenekült otthonról, mert nem bírta már. Később miután Apummal összeházasodtak, ő jelenetet rendezett az esküvőn, hogy ki képes Anyut feleségül venni, egy senkit, egy ilyen szemetet.. Anyukámat terhesen ütötte meg, hogy nem érdemes arra, hogy gyereke legyen.. Nővére meg a bátyja mindent megkapott, és később tojtak az apjukra. Hozzánk költözött be, amikor a Anyu nővére eladta Nagyapám házát, mert kellett neki a pénz, az öreg meg nem tud neki nemet mondani. Nálunk lakott, hiába kapott magas nyugdíjat, semmibe nem szállt be.. A többi unokának vette az ajándékokat, mi semmit sem kaptunk tőle.. Engem soha nem vertek, de meg sem ütöttek a szüleim, ő nagyon megvert, mert az udvaron gyakorolni mertem és ez őt zavarta a pihenésben.. A szüleim ott megelégelték és kitették a lakásból.. Feljelentette a szüleimet, hogy loptak tőle.. Elég kellemetlen volt, hogy az egész utca tolvajként beszélt rólunk.. Mikor éve meghalt Anyum, a temetésén is jelenetet rendezett, hogy ideje volt már, hogy ez a retek megdögöljön.. És ezt szószerint... Rémesen éreztem magam, szívem szerint neki estem volna és elástam volna a gödörbe.. 3 évig nem is hallottunk róla, majd előkerült, hogy ő akkor hozzánk költözik, mert nincs hova mennie, és mi kötelesek vagyunk gondozni.. Bíróságra ment és ott megkaptuk, hogy gondoznunk kell.. Fellebbeztünk, és 1 év után elértük, hogy ne kelljen gondoznunk őt.. Idén meghalt Apu, januárban.. Ő kijött a temetésre és levizelte a koporsót..

Szar érzés, hogy gyűlölöm és azt kívánom, hogy bár ne élne.. De nem tudok mást. Túlél mindenkit, és maga a rosszindulat.. Nem tudok vele mit tenni, tudomást sem veszek róla.. De valóban, azt kívánom, hogy a hátralévő életében szenvedjen annyit, mint mi.

Úristen! Nagyon sajnálom, anyukám (és ahogy írtam a nagymamám) is hasonló dolgokon ment át, mint a tied.

Ez szörnyű, én teljes mértékben megértelek!