Akik otthon laknak felnőtt fejjel, hogyan kezelik őket a szüleik?

Igazából már nem bírom tovább, soha nem volt jó a gyerekkorom se (túlzott ráterepedés, irányítás, zsarolás, verések, fizikai és lelki terror), terveztem is, hogy egy távolabbi városba megyek egyetemre, hogy szabaduljak valamiképp... Aztán nem így jött a lépés, maradtam itthon.

Főiskolára járok, és itthon lakom. A suli meg a gyakorlat (a gyakorlatért nem jár fizetés, sőt inkább ráfizetek azzal, hogy odautazom, meg befizetek ott ebédre stb...) mellette nincs időm- energiám külön még dolgozni. Nyaranta azért mindig vállalok valami munkát, néha évközben is ha belefér dolgozom egy-egy nap, viszont ritka az olyan, hogy egy napra hívnak, és rá is érek menni. Utolsó éves vagyok a főiskolán, úgy vagyok vele, hogy muszáj most megnyomni, hogy legalább ezt időben elvégezzem, hátha úgy lesz munkám diploma után, és akkor minél hamarabb elmehetek...

Igazából már most mennék, mert itthon tarthatatlan a helyzet, tényleg nem bírom.... Begyalogolnak a szobámba kopogtatás nélkül, számonkérik rajtam, hogy kivel beszélek, hová megyek, mikor jövök... Azt is meg akarják szabni, hogy kikkel beszéljek hová menjek... Napi szinten megy az üvöltözés úgy beszélnek velem, mint valami k.vával... Ha megmondom, hogy nem szólhatnak bele a dolgaimba, mert nem vagyok már gyerek, akkor is megy az üvöltés... "amig az én kenyeremet eszed", "amig itt laksz", "ez az én házam azt csinálsz amit mondok"

Sokszor leh_lyéznek, megmondták már ezerszer, hogy semmire se fogom vinni nélkülök... Közben négyes átlagom van a főiskolán, a gyakorlatomon is jól teljesítek, nem lenne alapjuk ezt mondani.... sőt inkább mindig úgy érzem, hogy azon kívül, hogy tetőt adtak a fejem fölé és enni adtak, soha nem segítettek semmibe, amit elértem eddig azt magamnak köszönhettem... mert nem támogattak se érzelmileg se anyagilag...

Igazából most nem tudnék hová menni, könnyű lenne összepakolni a cuccaimat és meg is tenném, de összvissz 20 ezer forint a jövedelmem, ebből még lejön egy tízes a bérletekre a sulihoz így már képtelenség a maradékból bármit is kezdeni...

Úgy tervezem, hogy végzek, reméljük lesz munkám és akkor továbbállok...

Addig is érdekelne, hogyan lehetne elviselhetőbbé tenni ezt az időszakot...