2-3 gyerekes anyukák, mit csináltok ha felnőtt társaságra vágytok, vagy úgy egyáltalán ha úgy érzitek becsavarodtok már otthon?

Hát én ideülök és olvasgatok-irogatok...

Vagy felhívom anyukámat, vele napi szinten elég sokat trécselek, ha hagyják a gyerekek.

Úgyanúgy vagyok, ahogy te, bár nálunk még csak 2 gyerek van, és pont emiatt várunk még a harmadikkal. Kis korkülönbség-hívő vagyok, de még két év itthon és tuti becsavarodnék, így inkább jövőre visszamegyek dolgozni, 1-2 év, aztán jöhet csak a harmadik.

Nekem sincs semmi felnőtt-társaságom a férjemen kívül. Hiányzik. Kisgyerekesek nemigen vannak a környezetünkben, a gyerektelenek meg kicsit eltávolodtak tőlünk, mióta nálunk van. Vagy dolgoznak és nem lehet összeegyeztetni a programjainkat. Vagy messze vannak tőlünk.

Szóval ismerős a helyzet.

Szia, nekem 2 picim van, lesz 3. is, így én is jó sokat leszek itthon (most 2,5éve vagyok itthon).

Mondjuk én most még jól érzem magamat, elvagyok felnőttek nélkül, de nekem még csak 4 hós a pici, és nem 2 éves, mint neked (nekem a nagy 2év3hós).

Amikor még csak az első babám volt meg, sokat elmászkáltunk, barátokhoz, ide-oda, de mióta terhes lettem, és megszültem a másodikat, azóta nincs kedvem kimozdulni, mert fél nap, mire összekészülünk, és kb 1 bőröndnyi cucc kell.

Itt a környéken sok anyuka+gyerek van, így inkább a játszótérre megyünk minden nap, vagy csak sétálunk, és találkozunk valakivel az jó, ha nem, az is jó. Minden délután kint vagyunk 2,5- 3 órát (szoptatástól függ, mert a pici kb 3 óránként szopik).

Végül is minden nap beszélgetek anyukákkal, de az sem az igazi ám, mert egyik sem a barátom. Csak trécselünk, csevegünk, vagy minek nevezzem. Elmondjuk, hogy mit csináltak a gyerekek, milyen az időjárás, mit főztünk, ilyesmi, semmi különös.

Az egyik legjobb barátnőmék elköltöztek vagy 200 km-re, vele emailben-telefonon tartom a kapcsolatot, másik legjobb barátnőm már nem annyira legjobb, eléggé elmentünk egymás mellett sajnos, így alig találkozunk.

Van még 1-2 barátnőm, de kb havi 1 találkozás, ha összejön.

Nekem most ez így teljesen megfelel (bár a 200 km-es barátnőm nagyon hiányzik, és a gyerekeink is egykorúak), nem tudom mit fogok érezni 2-3 év múlva, majd meglátjuk.

Ha jártok sétálni, játszótérre, azért próbálj meg kommunikálni más anyukákkal is, mint az a furcsa, hátha sikerül valakivel jól összebarátkoznod.

Megértelek, és nem hinném, hogy más anyuka is ne értené a problémádat. :o)

Én is szerencsés vagyok, két gyerkőcöm van (3,5 és 1,5), és mivel mi is szeretnénk harmadikat, de kb. egy fél év múlva, most nagyon várom a következő "piros napjaimat", mert nem vagyok benne biztos, hogy lesznek-e...

Én Budapest egyik külső kerületében élek, ide költöztem, amikor megházasodtunk, és ez nagyon nem az én vidékem volt. A barátaim nekem is messze laknak, hiába Budapest ez is meg az is, ha másfél óra kocsival, és nekünk csak most lett autónk, eddig csak akkor tudtam találkozni, ha ők jöttek, és így is nehéz, mert kis gyerekekkel senki nem szeret a dugóban ülni egy fél nap kedvéért.

A környékünkön rengeteg a kisgyerekes anyuka, tulajdonképpen nem lehet pár métert haladni, hogy ne botoljunk ismerősbe, de barátok ritkán teremnek.

A legtöbb kapcsolat irtó felszínes, és csak a gyerekekről szól (tied mit tud/nem tud, mit mikor csinál, eszik alszik, fogak, óvoda stb.) Én is úgy vagyok vele, hogy pont nem ezekről a dolgokról szeretnék beszélgetni, mert hát egész nap ezzel foglalkozom. Akivel másról is lehet, az nagyon kevés. Szóval csalóka, de még sok ember között is tudom magam egyedül érezni.

Bár ahogy jön a tavasz, én most fellélegeztem, a legnehezebben a "két beteg gyerekkel hetekig bezárva" időszakot utáltam, most már jó a kedvem. :o)

A kimozdulás talán nektek is segít majd. Gondolj arra, hogy ez a két-három év most már elröppen, és utána a nagyobb gyerkőcökkel (meg persze másfajta gondokkal) majd szabadabb leszel!

Az lemarad talán, hogy a legjobb beszélgetéseim a barátnőkkel mindig telefonon megy, mert ahányszor összehozzuk a találkozót, a gyerekek ugrabugrálása miatt nem tudunk sok értelmeset beszélni, szóval telefon, chat, skype :o)

13:17

abszolut megértelek, 2 és 4 évesek a mieink is. Ezért várunk még hármaskával :) viszont nagyon jó dolgunk van, hogy itt - pest megyei, Bp közeli - városunkban lakó nagymamák (mind a kettő) bevethető, bár még dolgoznak. Inkább a férjemmel kettesben megyünk, ha már elég a gyerkőcökből, most 5 napra mentünk Rómába, igaz feltöltődé hogy nem másfél óra a reggeli öltözés és senki se borítja ki a kakaót, és főleg nem vág a szavamba!! :) ha már a férjeddel közös estét , programot tudnál csinálni az is sok jót tenne, és még most a harmadik baba előtt!! a szimpi, hasonlóan gondolkodó anyukákat babatornán ismertem meg, www.gyerektorna.hu de más hasonló, művelődési házas programokon is lehet igényes anyukákat találni. Ha nagyon szimpi lesz, akár még kölcsönös gyerekvigyázást is lehet megoldani. családosan is összejövünk, apukástul is, pl dec 31-én csináltunk gyerekszilvesztert :)

az egyetemi barátnők nekem is lemorzsolódnak, mert nem BP-n vagyunk, és nekik még nincs baba. ezek azért már nem felszínes kapcsolatok.