Miért nem hagyják az embert a maga módján gyászolni?

Akik sirnak, azoknak azt mondjak, ne sirjon. Aki magaban feldolgozza a veszteseget, az erzeketlen. Tulajdonkeppen egyik sem bantani akar, hanem segiteni/vigastalni. Ezek a emberek, meg maguk sem tudjak feldolgozni a gyaszukat. Az is szamit, mennyire voltal kozel az elhunythoz.

Azért, mert az emberek jó részének a külsőségek sokkal fontosabbak, mint az igazi érzések. Azt gondolják, hogy ha szerettél valakit, akkor őrjöngve, sírva "illik" gyászolni, mert azzal mutatod a szeretet mélységét. Persze ez egy baromság, mégis, én a saját anyámtól kaptam meg többször, hogy érzéketlen vagyok, mert nem sírtam sem az apám, sem a nagyanyám, sem a nagyapám temetésén. Egyáltalán, én temetésen még nem sírtam. Ezen méri le, hogy én mennyire szerettem őket, holott a családban ők álltak a legközelebb hozzám érzelmileg, mégis, én magamban dolgozom fel és nem "mutogatom" a gyászt. Az is igaz, hogy engem kifejezetten taszít a hagyományos temetés, amikor egy vadidegen ember beszél gyászos, elnyújtott és kenetteljes hangon valakiről, akit soha nem ismert, csak a családtagok mondták el róla a szép és jó dolgokat. Ez az én számomra teljesen hiteltelen, szerintem sokkal őszintébb és bensőségesebb minden gyászbeszéd nélkül összeültetni azokat egy pohár bor mellett, akik szeretnének megemlékezni az elhunytról, és kötetlenül beszélgessenek róla, sztorizzanak róla, stb.