Volt már veletek olyan, hogy több év után úgy érezted, hogy már nem szereted a párodat, már nem annyira fontos neked mint volt?

Sajnos igen. Éppen mostanában küzdök ezzel a helyzettel, talán nyár óta tarthat a dolog. Hullámvölgyekben rám tör, hogy most nem akarom, elegem van belőle, és unom; de aztán mindig rájövök, hogy ő mennyire szeret én mennyire szeretem őt és hogy mennyi mindent megtettünk egymásért. Szóval valahol még szeretem. De nem tudom miért van ez....nagyon rossz érzés, mert így lelkiismeretfurdalásom is van. Ő tud róla, próbál segíteni és meg is mondta, hogy ilyen buta gondolatok miatt nem fog elengedni:)

Viszont másrészről meg rossz, hogy ha épp egy hullámvölgybe vagyok akkor más pasival is eltudnám magam képzelni...wááh rosszul vagyok magamtól...

Mi két és fél éve vagyunk együtt.

20l

Mesélj te is kérdező!

Második voltam.

5. éve vagyok a férjemmel. Szeretem, tisztelem. Néha érzem, hogy elegem van, de ezek múló dolgok. Nem pöröghetsz mindig, nem éghetsz éveken, évtizedeken át a szerelem lángjában, mert az hosszútávon megölne. Szerintem.

Normális, hogy hullámzanak ezek az érzelmek, mintahogy nekünk sem mindig csak jó napjaink vannak az életben, úgy a kapcsolatunknak sem.

Ha folyamatosan ezt érzed akkor van a gond. Szerintem

Ma 21:15 54%-os!

Én ugyan így vagyok vele, ahogy Te is leírtad. Te nem szoktál más férfit megkívánni ilyen ideiglenes hullámvölgyben? Ne haragudj, hogy megkérdezem, csak nem tudom mennyire normális az, ha én igen:S

Éreztem sokszor, igen. Mi 3,5 éve vagyunk együtt.

Bizonyos fokig normális. A lángoló szerelem egy olyan dolog, ami nem képes hosszú ideig megmaradni. Átalakul szeretetté, ragaszkodássá stb., ami sokkal mélyebb, viszont kevésbé intenzív érzés, mert már nem ez van a felszínen. Csak bizonyos helyzetekben tör elő, sokszor akkor, amikor felmerül, hogy elveszíthetjük őt. Ilyenkor szokás rádöbbenni, hogy még mindig megvan az érzés, csak más formában, másképp.

Mivel a szerelem (szeretet) "befolyt" a lelkünk mélyére, a felszínen már nem nagyon történik semmi, a kis kiegyensúlyozott lelkünk a napi teendőkkel van elfoglalva. Ilyenkor fenyeget a veszély, hogy másvalaki megtetszik. Mert nehéz ellenállni annak az új, intenzív érzésnek, amit ez okozni tud, és könnyedén birtokba veheti a felszínt.

Akinek igazán fontos a párkapcsolata, és még ilyen helyzetben is úgy érzi, hogy örökre szólhat, az tudni fogja ezeket kezelni.

Idáig még normális, és belefér a dologba.

De rosszabb esetben elfajulhat annyira, hogy már nem is feltétlenül akarjuk a kapcsolatot megóvni, mert annyira eluralkodik az újdonság iránti vágy, főleg ha az tartósan megvan, hogy az már jelent valamit. Hogy ez nemcsak egy kis átmeneti kilengés, hanem egy erős igény, hogy megéljünk még néhány dolgot a végleges megállapodás előtt. Ez már az a kategóia, amit nem lehet a szőnyeg alá söpörni, és lehetne bármilyen kiegyensúlyozott a közös élet, az új dolgok megélése iránti vágy mindig ott lenne bennünk, a "mi lett volna" érzés. Sajnos velem ez van :( (Meg még más összetevői is vannak a dolognak, és ő egyikről se tehet, és nem is sejti, hogy baj van, úgyhogy megszakad a szívem.)

26L