Miről tudtok anyóssal beszélgetni? Szoktatok egy vele beszélgetni? Vagy csak a kötelező körök miatt beszélgetek vele?

Mi szoktunk beszelgetni. Mindig megkerdezi hogy vagyok, hogy megy a suli, melo, hogy vannak az en szuleim stb.

Ezenkivul szoktunk a kajakrol, fogyokurarol, tok altalanos dolgokrol, noiesebb temakrol, o orommel mesel a multrol is, a paromrol... Ezeket ha 20 x nem hallottam meg akkor egyszer se. :) Amugy mindenrol tudunk beszelgetni, sose szokott kinos csend lenni kettonk kozott.

Ő beszél,én hallgatom.Beszél mindenről amiről azt se tudom kicsoda,közbeszól ha mondanék bármit.Már megszoktam.

De szerencsére a férje egy tünemény,én vagyok az egyetlen akivel igazán elbeszélget,szinte bármiről (egyébként napi 2 mondat,mondja is párom szokszor hogy ilyennek még nem látta az apját)

Mi is szoktunk úgymond beszélgetni.. már ha lehet annak nevezni. Főként a kötelező köröket futjuk le.

Hogy vagy? Após hogy van? Minden rendben? Mi hogy vagyunk.. minden rendben e a munkahellyel.. Pusziljuk egymást.

Kb ennyi.. Én sajnos nem tudok anyósommal beszélgetni. :/

Mindenről tudunk beszélni az anyósommal, női dolgokról, kajáról, hogy vagyok, szüleimmel mi újság, ők hogy vannak (33 km laknak egymástól) stb, nagyon kedves, laza nő!

Apósommal is ez a helyzet, ő már említette is, hogy velem többet beszél, min az első menyével. :) Ez igazán jól esik, hogy korom ellenére ilyen velem.

22/N

Az én anyósjelöltem is nagyon értelmes nő, mindig érdeklődik irántam, a munkám iránt. De azért néha vannak kínos pillanatok, mikor nem tudom, mit mondjak, mit kérdezzek, vagy semmit ne mondjak, vagy mi legyen. Szoktam segíteni neki a konyhában, ha ott vagyok, mert dolgokban. Inkább az a hallgatás oka, hogy én vagyon betoji, még mindig hosszú idő után is, és úgy általánosan kínosan érzem magam, szégyellem magam minden miatt, ez egy általános életérzés nálam. Meg irigykedek is rá a lelkem mélyén, csodálatos családja van, gyönyörűen varr és fest, és művelt és intelligens, és van ízlése az otthonukhoz, van szépérzéke, egészségesen él, szépen öltözködik, tevékeny, nagyon jól főz és süt, önzetlen meg minden... szóval azt érzem, hogy bár én is ilyen lehetnék, de annyira messze állok tőle.

Igazság szerint, a párom majdnem ugyanezt mondja el az anyukájáról, hogy nem elégedett magával sokszor, de azért nem ilyen durván, mint én :)

Pl egy példa: én tőle tanultam kenyeret sütni, gyönyörű és finom kenyereket tud sütni! A páromnak szüksége van rá, hogy külön kenyeret egyen külön lisztből, ezért süt kenyeret neki gyakran. És én is megtanultam tőle kenyeret sütni, és most már én is gyönyörű kenyereket tudok sütni, ezzel én is elégedett vagyok. De a párom édesanyjának mégis mindig sokkal szebbnek látom a kenyereit, mint azt, amit én sütök, és irigykedve, vágyakozva forgatom, csodálom a kenyereit, hogy milyen szép....

A múltkor meg neki volt ilyen megjegyzése, mikor így forgattam a kenyerét, hogy hát de nem lett olyan, mint amilyeneket én csinálok :D

Szóval viccesek vagyunk. A lényeg, hogy nagyon jó asszony, és az összes bénázásaim ellenére nagyon örülök, hogy ilyen édesanyja van a páromnak :))