Hogyan valljam be a szüleimnek, hogy bulímiás vagyok? Meg akarok gyógyulni, de úgy érzem, nem megy egyedül.

Leültetni őket, és komolyan elbeszélgetni velük erről a dologról.

Ők a szüleid, jogosan várhatod el a segítségüket.

Az már nagyon jó dolog, ha felismerted, hogy beteg vagy és meg AKARSZ gyógyulni.

Ez nagyon fontos lépés. Ültesd le a szüleidet és mondd el nekik. Lehet, hogy megdöbbennek, lehet, hogy közlik, hogy h*lye vagy, de biztosan támogatni fognak!!!! Mondd el, hogy rájöttél, hogy butaság és felesleges, mert sokat árthatsz magadnak, de egyedül képtelen vagy túljutni ezen és szeretnéd, ha segítenének.

Sok sikert a gyógyuláshoz!

Hm. Mi az anorexiával szenvedünk, értsd: ők tömnének, én meg nem zabálok, mert

a) fizikailag fáj

b) kihányom, mert sok

De nem értik meg, állandóan a kaján csszelődnek - habár most már nem, hagyják a fenébe, egymás közt elbeszélgetnek róla, de am. nem. Ja, és utánaolvasni a dokgoknak (pl. emésztés anorexiásoknál, hirtelen felhizlalás következményei, stb. á, dehogy).

"Mi az anorexiával szenvedünk"

felesleges kérdés vagy nem olvastad el a kérdést. írta h unja a torok félelmet ergó tuti hánytatja magát.

Az anorexiás vagyok.

Tudom, olvastam a kérdést, ebben csak azt akarta érzékeltetni, hogy a családtagok mennyire "tudják" kezelni néha a betegséget. Csak ártanak, mint segítenének.

Ezért: ŐSZINTÉN mondj el mindent (mit érzel zabaroham előtt, alatt, után, miért teszed, figyeljenek, h ne zabálhass be, ilyenek), mellesleg nem ártana kézen fogva felkeresnetek egy pszichomókust, mert valszeg nem csak benned van a hiba.