Kinek milyen a kapcsolata a párotok előző házasságából született gyermekével/gyermekeivel?

A párom konkrétan nem volt hajlandó elviselni a tényt, hogy az én gyerekem 2 hetente jön hozzám láthatásra. Olyankor látványosan duzzogott, csapkodta az ajtókat, a gyerekemre úgy nézett, mint egy véres sz.rdarabra. Szóval így néztek ki a hétvégéink. Hozzáteszem, mindezt úgy, hogy az ő gyereke non-stop velünk volt, nekem minden nap el kellett viselnem őt. Én a párom kedvéért szivesen tettem ezt minden nap, játszottam az idegen kölyökkel, stb. Ő az én kedvemért 14-ből 2 napot nem volt hajlandó elviselni.... Hmmm.... Végül teljesen kibújt a szög a zsákból. Választás elé kényszerített. Lemondok a gyerekemről, hogy neki ne kelljen elviselnie maga körül senkit, vagy elköltözik.

Hát, elköltözött. Nagy megkönnyebbülés volt ez nekem is, de a gyerekemnek is. Mert már közel állt hozzá, hogy azt mondja, nem akar hozzám jönni, abba a légkörbe, amit az a nő teremtett az otthonomba! Azóta nem is engedek senkit a házamba.

36F

Engem először gyűlöltek a gyerekek(lányok,11-15évesig).

Ezt én megértettem,mindent megbeszéltem velük elsőre is,én hoztam fel a kényes dolgokat,hagytam egy határig,hogy kimutassák utálatukat.Nem erőltettem magam rájuk,de igyekeztem elnyerni a bizalmukat és jóindulatukat.Sokáig tartott,de ma már szeretnek és szívesen jönnek hozzánk.Ne viselkedj soha természetednek ellentétesen,mindig légy velük őszinte és ezt tőlük is várd el.Semmit ne tegyél,amit a saját gyerekeddel nem tennél meg,és tegyél meg mindent,amit a saját gyerekeddel is megtennél.Ha nem sikerül mégsem megszerettetned magad velünk,ne keseredj el.És ha te nem tudod megszeretni őket,szintén nincs gond.Csak őszintén és egyszerűen.

3,5 éves a párom kisfia. Eleinte nagyon jól kijöttünk, a második találkozásunk után anyának szólított. Akkor még nem az volt, hogy 2 hetente jön, hanem amikor a párom nem dolgozott, elhozta. Elmentünk együtt piacra, vásárolni, kimentünk a szüleim kertjébe, unokahugommal is játszott, szóval jól érezte magát. Haza sem akart menni.

Aztán 1 hónapig nem láttuk, mert nem tudtuk elhozni. Mikor elmentünk érte és meglátta az apját, sírt és futott hazafelé. Komoly hisztiket vágott le az utóbbi 4-5 alkalommal (most az anya bekeményített és csak 2 hetente hozhatjuk el), kicsit elidegenedtem tőle. Volt, hogy az autó elé akart kirohanni (abban a 2 percben, míg az apja kettesben hagyott minket), vagy több méterrel előrébb futott. Sem az apjának, sem nekem nem fogad szót. Többször mondta, hogy utálja az apját. Eddig nagyon szerettem, de most hogy kezd problémás lenni, nehéz vele egy légtérben lenni.

Leginkább amiatt haragszom rá (nem is ő tehet róla, hanem az anyja), ahogy a párommal bánik vagy beszél.

Az utóbbi válaszolóhoz csak ennyi a hozzáfűznivalóm:

Az anyuka büszke lehet magára...

IQ bajnok.

6-os válaszoló!

Irigylésre méltó, és nagyon ritka, szép történet a tiétek!

Örülök, hogy van olyan is, akinek sikerül ez a mozaikosdi!

Sok boldogságot Nektek!

üdv.: 1. válaszoló

34 F

Feleségem előző kapcsolatából van egy 7 éves kislány és egy 5 éves kisfiú.

Velünk élnek.

Találkozásunk óta. Péter apának szólítottak, ez kb 1 hér volt, aztán csak apa lettem.

Maximálisan bíznak bennem, a biológiai apjuktól félnek, részegsége és agresszivitása miatt. 2 hetente láthatás van. Családsegítőben felügyelet mellett. Bíróság így döntött.

A biológiai apánál, paranoid skizofréniát állapítottak meg, de mégis alkalmas a gyermeknevelésre. Egy-egy kapcsolat tartásnál pár órát láthatja, mégis erős hatással van a gyerekekre.

Ígér nekik, fűt fát, ide-oda mennek pl (mozi, tűzijátékot csinálni stb)

Természetesen a Bírói határozat szerint nem viheti el őket, tehát csak ismét be nem teljesített ígéretek vannak a gyerekek felé, mint ez tőle már megszokott.

Első láthatáskor az akkor még 4 éves kisfiú, meglátta az apját, és befutott a lábam mögé, hogy ő nem akarja látni és oda sem akar menni, vigyük haza.