Mit tennétek a helyemben?

Nálunk sincs szex pedig minden oké amúgy.

Nem vágom hogy mi van ilyenkor sajnos.

Hát, férfi.

Szerintem megijedt, de kihátrálni már nem tud.

Az, hogy a nőnek kicsit nehezebb, az nem az ő gondja...

Kár, hogy hagytátok idáig fajulni a dolgokat...

Felteszem, mindenki csak a magáét mondja, a másikat meg sem hallgatja, mert az rá nézve sértő/bántó/felháborító stb.

Azt is gondolom, hogy párterápiára se igény, se pénz, se idő.

Ne próbáljatok úgy menekülni a helyzetből, hogy "ez a gyereknek sem jó".

Persze hogy nem!

A válás ugyanannyira nem!

Én a helyetekben FELNŐTT, FELELŐSSÉGET VÁLLALÓ, HIGGADTAN GONDOLKODÓ emberekként leülnék megbeszélni, kinek mi fáj.

Sajnálatos módon, megint csak a nőé a sz.rabb szerep, Neked kell a megértőbbnek lenned.

A beszélgetést úgy kell alakítanod, hogy megértse: szükséged van rá, és neki is rád,hogy ez már így lesz, van egy gyereketek, akinek Ti vagytok a MINDEN, anyaisten és apaisten, és ezek az istenek csak akkor érnek bármit is, ha egy, kerek egészet alkotnak.

Úgyhogy.

Mindenki érdekében: több kompromisszumot, több jókedvet, több szeretetet, több megértést, több kedvességet kell innentől produkálnotok.

Tiszta lappal kell indulni, a múltat felemlegetni TILOS, de a "letiltás" előtt sérelmeket kulturáltan tisztázni - és elismerni a hibáinkat szabad.

Csináljatok több közös programot, próbáljátok meg a másikban a jót látni, és ne a negatívumokon pöfögni.

Véleményem szerint mindenki úgy teszi tönkre az életét (vagy vet véget neki) ahogy akarja, de egy szülőnek egyszerűen nincs joga eldobni az életét ezzel pedig megölni egy kisgyerek anyját! Aki erre anyaként mégis képes az sose szerette a gyerekét.

Tedd fel a kérdést: ha nem lenne a gyerek akkor is együtt lennétek még? Mert valami azt súgja hogy nem. Akkor meg miért akartok annyira görcsösen együtt maradni? A gyerek miatt? Az a legnagyobb hiba amit szülő elkövethet. Eldobnátok magatoktól a boldogságnak még az esélyét is? Aztán a gyerek meg később titeket látván azt fogja hinni hogy ez az élet rendje, fel kell adnunk az álmainkat, a céljainkat és boldogtalanul kell "élnünk" életünk végéig. Vagy ami még rosszabb: lelkiismeret-furdalást fog érezni amiért ti feláldoztatok mindent őérte így aztán az egész életét arra fogja elvesztegetni hogy titeket próbáljon kárpótolni egy olyan áldozatért amit ő valójában sose kért tőletek. Ahelyett hogy a saját céljait, álmait valósítaná meg.

"De menni senki nem tud, nincsen hova és legfőképpen miből."

Ha nem lettél volna terhes akkor hova mentél volna?

Utolsó, már ne is haragudj, de gyermekpszichológus vagyok, és a legtöbb gyerek találd ki miért köt ki nálam...

A válás rohadtul nem megoldás.

Előbb kellett volna gondolkodni.

Ahogy egy anyának nincs joga megölni magát, úgy egy szülőpárnak nincs joga elvenni az embergyerektől a lehetőséget, hogy ne csonka családban nőjön fel.

Onnantól, hogy összekötöd az életed egy másik emberrel és életet adsz egynek, nincs jogod egyszerűen a személyes boldogságodat a család elé helyezned.

Aki nem ismeri a játékszabályokat, az meg ne játsszon.

ha meg már beszállt, ideje megtanulni őket.

Ja, és vegyük már észre, hogy az út a boldogsághoz így is járható.

Igen, látszólag kicsit nehezebb, de sokkal szebb.

mi az isten bajotok van nem fogja a neuron az adást???

egy szóval nem mondtam, hogy EZT tűrd!

Azt mondom, hogy a menekülés nem megoldás, tessék szépen megoldani, felnőttek vagytok, elvileg.