Ti hogy bírjátok ezt?

Régebben diákirodánál dolgoztam és ott az van,hogy aznap szólnak,ha menni kell dolgozni.Vagy jobbik esetben előtte való nap.Nem tudtam olyan munkát kérni,ami ott állandó.Szóval az engem nagyon kikészített,hogy napra késznek kellett lenni,és ha felkeltem és elterveztem a napom,hogy aznap mit fogok csinálni,akkor egy telefonhívás agyonvágta az egész napomat.Már lassan attól görcsbe rándult a gyomrom,ha megszólalt a telefon,mert tudtam,hogy menni kell,azonnal és ki tudja,hova,lehet,hogy a város másik felére és térképet is kell vinni.Nagyon kikészültem olyankor.Ha meg nem fogadom el a munkát,annak nincs semmi értelme,mert nem hívnak többet.Még hozzáteszem,hogy alapból nem bírom,hogyha hirtelen megváltoznak a dolgok.

A másik:nem szeretek nagyon kimozdulni emberek közé.Mármint szeretek barátokkal lenni,akikben megbízok,vagy olyan helyre menni,ahol ismerek mindenkit,szórakozni is szeretek,de mindig van bennem egy kis félelem,amikor egyedül kell utaznom.Persze attól még megyek,nem arról van szó,hogy bezárkózok...de nagyon szorongok emberek között.Például amikor boltban kellett dolgoznom és embereket kiszolgálnom,már sokszor a sírás határán voltam,mert egyszerűen gonoszak.Ha véletlenül bénázok,kinevetnek és csak addig kedvesek,amég ki van nyalva a s.ggük.Ezért nem szerettem ezt a munkát,csak azt a részét,amikor nem kellett embereket kiszolgálnom.Pedig a kiszolgálós munkának elvileg javítania kellene a kommunikációs készséget.Hát én azt hiszem,inkább egy kicsit antiszociális lettem miatta.

Szóval most előfordulhat,hogy hirtelen megint hívni fognak,el akarom fogadni,mert ez a munka tetszik,szeretem és kell a pénz,de be vagyok tojva,nyugtalan vagyok,mert utazni kell,emberek között,akik gonoszak és megszólnak hülyeségek miatt.Mit csináljak,hogy ne készüljek ki?Szeretném végre jól érezni magam,de a hülye szorongás miatt nem megy.22n