Hasznos-e, ha egy kamaszlány szemébe mondják a szülei a negatív tulajdonságait?

Hangnem, szándék és megfogalmazás kérdése.

Nem árt, ha az ember tisztában látja önmagát. De bántó szándékkal nem szép dolog. Viszont erős jellem pedig ezt a maga hasznára fordítja.

ahogy az első mondja,hangnem és szituáció függvénye a dolog.plusz annak a függvénye is hogy mikor és miért és mit mondanak neki.Mert ha valakit minden sza.rért lehordanak és mindent a szemére hánynak akkor bizony az önbizalmat nem kicsit galyra vágja.

ha pl azért szólnak neki mert nagy a szája és elvan szállva magától és rászólnak hogy egy kicsit vegyen vissza az úgy ok,de ha minden létező tulajdonságába belekötnek és nem engedik kiforrni a személyiségét akkor bizony komoly önértékelési gondjai lesznek,én amúgy sem tartom ezt a minden negatív dolgot mondjunk a szemében jó dolognak,ahhoz hogy kiforrott személyiség legyen ahhoz saját magának kell megtapasztalnia az életben a dolgokat hogy mi az ami nem jó és mi az amit az emberek visza tetszőnek vagy unszimpatikusnak találnak és mi az amiért utálják a munka társai vagy alapjába véve az emberek.

Nem hasznos!

Nekem anyám 13 éves koromtól mást sem csinált, csak a rossz tulajdonságaimat hánytorgatta, pedig végig kitűnő tanuló voltam, gimiben is három négyesem volt, meg a matek hármas, a többi ötös, nem pasiztam, nem ittam, nem cigiztem, nem lógtam, mégis mást sem hallgattam, csak azt, hogy béna vagyok, lassú, rosszul porszívózok, rosszul mosogatok, sokáig alszom, széthagyom a cuccaimat, pedig házias voltam, de semmi nem volt jó neki.

Nagynéném, aki egy mázsa húsz kiló, folyton azzal jött, hogy dagadt vagyok, mert megnőiesedtem, és óh, jaj, elértem az 55 kilót.

Nekem a szemembe mondták!

Akkora önbizalomhiányom van azóta is, mint a ház!

Csúnyának, butának, szerencsétlennek látom magam, pedig mások szerint pont az ellentéte vagyok.

De nem hiszem el, mert bennem van, hogy "Én úgy sem tudok jól csinálni semmit!"

Anyám azóta is ezt csinálja, korhol, figyelmeztet, oktat, számonkér vég nélkül, mert neki ez a törődés.

Ha azt mondom, hogy "Hagyjál már anya!", vérig van sértve, hogy akkor rohadjak meg, ő csak a javamat akarja!

Na, nekem ez a tapasztalatom ezzel!

Nem hogy nem használ, hanem nagyon káros lehet.

9. válaszoló vagyok.

"ha egyfolytában meg van regulázva egy görcs ember lesz belőle akire mindenért rászóltak és nem lesz saját személyisége és akarata mert minden betanítottak neki hogy ezt meg azt nem szabad"

Nagyon igazad van, aki írtad!

Nagyon eltaláltad, és röviden összefoglaltad.

Ez van velem is.

Saját személyiségem se nagyon van, annyira másoknak akarok megfelelni, és folyton azt nézem, hogy nehogy valamit elrontsak.

Utálom magam ezért, de így neveltek fel: állandó "regulázással"!

Nem is tudom, mit tegyek, hogy ne mindig másoknak feleljek meg, és másokhoz idomuljak, hanem Én Én legyek?

Nem tudom!

Talán kellene nekem egy pszichológus?