Mennyire engeditek el a párotokat, ha szabadságot akar? Elmehet a haverokkal akárhova? Vagy otthon ül veletek?

Lehet nem megfelelő az "elengedni" szó, de sokszor ezt használják az ismerőseim! Nekem furcsa, hogy sokan nem szeretik, ha a párjuk elmegy valahová, állandóan hívogatják, kikérdezik, gyanúsítgatják, hogy biztos megcsalta őket. Pedig még gyerek sincs. De sokan így terrorizálják a párjukat, aztán meg csodálkoznak, ha tényleg megcsalják/elhagyják őket.

Mi együtt élünk 10hónapja, hétköznap általában együtt vagyunk itthon, vagy együtt megyünk valahová, de hétvégén ő megy a haverjaival "bulizni", beszélgetni, vagy csak simán egyedül van kicsit. Én is barátnőzök, keresztfiammal vagyok, vagy elmegyek szépítkezni.

Szerintem sokkal több mindent elmond nekem, és jobban várja, hogy együtt legyünk. A kapcsolatunk elején bevallom féltékenyebb voltam, féltem, hogy ha nélkülem megy valahova, akkor megcsal vagy ilyesmi. De rájöttem, hogy azzal a magatartással csak elűzöm magamtól.

A haverjai barátnőivel is szoktam menni bulizgatni, de míg én jól érzem magam, ők(mármint a barátnők) állandóan azon agyalnak, hogy mit csinálhatnak a "fiúk". Engem annyira nem izgat (általában kérdezés nélkül mesél nekem), mert tudom, hogy engem szeret és kész. A többi barátnő meg csak néz, mikor nekem mindig hoz meglepit a párom, ha újra találkozunk, vagy ölelget, vagy akármi, a többi lány meg csak puffog.

Van, hogy tőlem tudják meg, merre jártak a párjaink, mert nekik azért sem mond semmit a barátjuk.

Csak nem tudom, hogy másnak mi a természetes?! Mert szerintem inkább megcsalnak a férfiak egy puffogó hárpiát, mint egy olyan nőt, aki repesve várja a szerelmét!!!