Mit csináljak, hogy ne stresszeljek ezen állandóan?

Egyszer elveszíted őket, de ha nincs semmi bajuk akkor nem olyan nagy ennek a valószínűsége, inkább gondolja arra mennyi minden van, lesz az életedbe amin ők is szeretnének ott lenni

pl: diplomaosztó, eljegyzés esküvő, unokák szülinapjai, unokák ballagása, ez még mind előttetek van

Az én szüleimnél pont akkor csapott be a ménkű, amikor én továbbtanulás előtt álltam. (ősz környékén) Rengeteget agyaltam és bár belegondolni is borzalmas volt ennyi boldog együtt töltött év után, úgy gondoltam, ha apa elhagyja a családot, akkor anyu abba belerokkan és itt kell maradnom mellette, tartani benne a lelket. Nagyon ki volt borulva szinte egy évig. Mindennap dagadtra sírt szemek, alig aludt, lefogyott stb. Szembe kerültek az álmaim és az érzéseim. Az álmaim 200 km-re vonzottak egyetemre, a szívem viszont azt diktálta, hogy nekem itthon a helyem, mert így is nagyon ki van bukva anyum, ha apu tényleg elköltözik és még engem is "elveszít" úgymond, abba belebetegedne így hirtelen.

Én egy kis vidéki főiskolán tengetem mindennapjaimat, olyan helyen, amire soha nem vágytam. A szüleim házassága többé-kevésbé rendbejött, így már valahol bánom, hogy anno így döntöttem, ugyanakkor talán még is így volt ez jobb, hogy mellette voltam. Csak egyfajta tanulságként írtam le, hogy nem vagy egyedül hasonló problémákkal.

Reagálva a te esetedre. Sajnos egy hirtelen balesetet vagy halál esetet az sem tudna megakadályozni, ha te a szüleid mellett lennél. Iszonyatosan kiszámíthatatlan. Ha véletlen ilyen történik ostorozhatja magát az ember, hogy miért nem volt velük gyakrabban, de ez is annyira relatív. Én itthon lakom, de ostoroznám magam, hogy miért töltöttem külföldön, távol tőlük az utolsó közös nyarunkat, stb stb. Ha az ember akar, talál indokot az önmarcangolásra. Nem szabad ezt így felfogni. Ha olyasmiken agyalok mint te, én is iszonyat lehangolt leszek, éppen ezért kell terelni a gondolatokat és szeretni nagyon! Sosem tudhatod, hogy melyik volt az utolsó közös napotok, vagy az utolsó telefonbeszélgetésetek. Ez ijesztő, de éppen ezért szép a mondás, hogy viselkedj mindig úgy, mintha az az utolsó napod lenne.