Régóta ezen megy a veszekedés. Hogy oldhatnánk meg igazságosan az együtt élést?

Tesómmal együtt lakunk. Ő előző félévben havi 19 ezret, én 53 ezer Ft-ot kaptam (ösztöndíj, szociális támogatás). Egy hónapban mindennel együtt 50.000 Ft-ot költöttünk. Magyarul fejenként 25-25 ezret. Én havonta egyszer, tesóm kéthetente jár(t) haza. Szívesen adtam neki, ameddig nem "szórakozta el" a pénzem. Mert neki nincs annyi, hogy saját magát eltartsa, de én sem járok szórakozni a pénzemből (pedig mennék). Mostanra tesómnak elfogyott a pénze, én félre tudtam tenni 60 ezret,mert nem biztos, hogy kapunk szoc.támot, és az ösztöndíj is 10-15 ezer körül lesz.

Tesóm továbbra is kéthetente haza akar járni a szórakozóhelyre (összesen 3500Ft az útiköltség), míg én itt vagyok, hogy ne kelljen az utazásra költeni. Szüleinktől egyáltalán nem tudunk pénzt kérni.

Én azt mondom, hogy amíg nem derül ki(március 17körül), hogy mennyi ösztöndíjat és szoctámot kapunk, addig ne menjen kéthetente haza. Most hétvégén megy haza és március 8.-án akar. Mivel a szoctám nagyon bizonytalan dolog, arra nem alapozhatunk és ha május-június környékén elfogy a pénzünk, vizsgaidőszakban nem fogunk tudni elmenni dolgozni.

Most 1-2 szer én fizettem a lakást, és a boltba is jórészt én fizetek, de van, hogy a felét ő, de általában húzza a száját.

Én teljesen logikusnak látom a dolgot, hogy egy héttel elhalassza a hazautat, de ő nem. Ti hogy látjátok?