Tényleg én vagyok a gyerekes?

Barátnőmmel elmentünk egy klubba azzal, hogy ő velem akar beszélgetni. Közben otthagyott azzal, hogy meghív kávéra, sherry-re stb. (nem kértem de közölte hogy megsértődik ha nem fogadom el).

Majdnem egy óráig ott tetszelgett a pultnál egy ronda srácnak aki eredetileg a húgára hajtott csak az pattintotta, én meg ültem ott egyedül.

A srác azt mondta hogy én tetszek neki és meg akar ismerni, erre a barátnőm visszajött és szinte leosztott azért mert szebb vagyok (nem vagyok).

Végig puffogott és elcs.szte az én kedvemet is. elegem lett, megmondtam hogy ha mégegyszer azzal hív hogy beszélgessünk de otthagy és h.lyére vesz, többet nem megyek vele sehova.

erre még én vagyok szerinte gyerekes, merthogy mindig "csinálom a feszkót" (ami azt jelenti hogy ha durván nyomul egy srác és bunkó akkor lepattintom, nem még nyalizok is neki mint ahogy ő, meg ha rossz a buli nem maradok ott hanem hazamegyek akkor is, ha ő ottmarad).

meghogy ő milyen jó barátnő, mennyit tett értem, mennyit költ rám (nem kértem soha, csak akkor meg azzal zsarolt hogy megsértődik ha nem fogadom el).

és hogy miért nem beszéltem vele 3 hétig (mondtam hogy depis vagyok és senkivel nem beszélek de nem fogta fel).

ezek után visszament a pulthoz hogy kellesse magát, a srác meg a haverjaival megdobálta galacsinokkal meg halála cinkelték.

fogtam magam és hazamentem, azóta meg nem keresem.

tényleg én vagyok ezért "gyerekes"?

szerintem túl messzire ment...