Meghalt. Nem tudom feldolgozni. Mit tegyek?

Szia!

Először is részvétem.

Senkit nem könnyű elengedni, pláne ha az illető ilyen fiatal volt. Beszélj róla, sírj, csinálj olyan dolgokat amik egy kicsit elterelik a figyelmed. Ha nem tudsz senkivel sem beszélni róla akkor az is jó, ha leírod. Nem lesz egyszerű elfelejtened, talán soha nem is fogod, de az évek majd hoznak egy kis enyhülést.

Minden jót!

Nehéz az ilyet feldolgozni. Még sokáig nagyon rossz lesz, de lassan el fog múlni. Elfelejteni nyilván soha nem fogod, de nem is kell. Akit szerettünk, az megmarad az emlékeinkben. Főleg aki ilyen fiatalon ment el, az után mindig fájdalmasan nagy hiány marad.

De túl fogod tenni magad a dolgon, bár nem lesz könnyű, sokáig fog tartani. az élet viszont megy tovább - tudom, hogy ez egy nagy közhely, de igaz. Holnap is sütni fog a nap, meg holnapután is, és minden megy tovább ugyanúgy, mint eddig. Lassan majd elhalványul a fájdalom.

Bízz benne!

Kedves kérdező!

Fogadd őszinte részvétem!

Sajnos még sokáig fájni fog, még nagyon friss ez a fájdalom. Adj még időt Magadnak, ne fojtsd el a fájdalmadat (én is ezt teszem és hidd el, fizetek érte, mert megbedegedtem). Velem még most is megtörténik, hogy újra lejátszódik, mikor Anyu meghalt, pedig fél éve történt. Sokszor lejátszódik. Nekem segít, hogyha írok. Kiírom magamból, ami fáj. Egy Barát azt tanácsolja, hogy írjak úgy, mintha Anyunak írnék, tehát E/3 személyben. Néha segít egy kicsit megkönnyebbülni, esetleg próbáld meg Te is, ha gondolod. Hátha segít. A fájdalom elől sajnos nem lehet elmenekülni, úgyis utolér. Ezért mondom, hogy adj Magadnak időt és gyászolj. Tedd, ami jólesik. Ha sírni kell, tedd azt. Ha beszélni szeretnél Róla, tedd azt. A lényeg, hogy nem szabad és nem is lehet siettetni a gyászt.

Ne haragudj, ha hülyén írtam, de már nagyon álmos vagyok. Kitartást kívánok!

Az idő a legjobb gyógyszer mindenre. Tudom. 15 éves voltam mikor meghalt édesanyám 40 évesen. Iszonyú volt...:( Most 20 éves vagyok, mára már könnyebb. Sosem lehet elfelejteni, de megbékélni igen. Az a fontos, hogy ne zárd magadba a fájdalmat, beszélj erről valakivel amikor csak úgy érzed, nem bírod tovább. Idővel könnyebb lesz.

Amúgy nem bántásból mondom, de ezt az "így jobb neki" gondolatot felejtsd el. Ezt azért mondom, mert mindenből van kiút. Tudom, mert borzasztó nehéz helyzetekbe kerültem ,de küzdöttem, segítséget kértem és talpra álltam. Azt tanácsolom, hogy beszélgess sokat a barátaiddal, járjatok át egymáshoz, csináljatok programokat. Az segíteni fog, hidd el.

Sok kitartást kívánok neked és remélem minél előbb megnyugszol. És részvétem. :(