Ennyire rossz dolog, hogy néha egyedül lennék?

Durván egy éve nem volt olyan, hogy pár órára magam vagyok.

Se gyerek, se férj, se család.

Annyi magányom van, hogy amíg a munkába megyek, meg hazaérek.

Ez kb napi húsz perc.

Mára a férjem betervezte, hogy elmegy anyósékhoz, viszi a gyereket.

Mikor mondta, hogy menjek én is, kijelentettem, hogy nem.

Végre tudok nyugiban sütni, esetleg egy hosszú forró fürdőt is megengedek magamnak.

Erre leönzőzött.