Miért ítélik el ennyire azt, aki csúnya?

Visszakérdezhetek: miből gondolod, hogy téged senki nem tart csúnyának? (:P)

De komolyra fordítva, szerintem nagyon általánosító a kérdésed, egyrészt van, akit a legkevésbé sem érdekel, hogy szépségkirály/királynő-e a másik, másrészt a szépség relatív dolog...

Sajnos én sem vagyok valami szép darab,engem is ért ezért hátrányos megkülönböztetés egy párszor.A munkahelyemen a munkagépeket karbantartók csak sokszori kérés után jönnek oda megjavítani a gépemet,míg egy szép nőnek első füttyentésre mennek.Még azt sem lehet mondani,hogy bunkón kérem őket,mert próbálok velük udvarias lenni.Volt egy-két partnerem életem során,és azóta sem értem,hogy mi szépet láttak bennem.Én mikor tükörbe nézek,sokszor inkább elsírnám magam.

Az ember gonosz teremtmény,az "erősebbek" mindig azon vannak,hogy megalázzák azokat,akik szerintük kevésbé értékesek mint ők.Ez egyfajta igazolás is nekik,hogy ők az élet császárai,ők a keményebbek.Én legalábbis így gondolom.25/N

Én nagyon csúnya gyerek voltam.Annyira,hogy ismeretlenek lerondáztak az utcán és a hévmegállóban.De azóta eltelt egy pár év és már inkább azt mondják,hogy megszépültem.Személyes pozitív tapasztalat:)Amúgy csak tornázni kellett és kiszedni a szemöldököm.

Amúgy nem csak a csúnyákat ítélik el,a szépeket is,a középszerűeket is.Mindenkit.A szépeket sokszor nézik Q-nak.Ez most egy kicsit ki van sarkítva,de ezt tapasztalom.Úgyhogy akárki akárhogy is néz ki,TÖK MINDGEY,aki akarja,úgyis meglátja benne a rosszat és az emberek többsége ilyen.

Én serdülőkoromban csúnya voltam.

Idétlen hajjal pattanásos arcal.

Nagyon vékonyka voltam és folyton melegítőbe jártam hogy ez ne tűnjön fel. De visszagondolva úgy nézhettem ki mint egy batmanparódia. Folyton vertek a nagyobbak és velem mutatták be a legújabb box és kungfugyakorlatokat. Egyetlen barátnőm volt a suliba akivel 2 napot jártam de kiderült ezt fogadásból tette és rajtam röhögtek a többiek. Ez és ehhez hasonló szopatás ment középiskolás koromig. Utána sikerült kiszakadnom a körből. Új városba új emberek közé mentem továbbtanulni. Kellemesebben éreztem magam nem voltam folyton feszült és kezdtem legyőzni befordultságom. Megváltoztattam a hajam a ruhastílusom. Pár év múlva szőrösödni kezdett az arcom ami meglepő mód jól állt arányosabbá tette a fejem. Ahogy nőtt a fejem is így az összenőtt szemöldököm is megszűnt. Kezdtem magam embernek érezni már barátnőm is akadt. Ám egy nap a helyi kocsmában majdnem megvertek a barátnőm szeme láttára az általánosban volt osztálytársaim.

Ennek hatására elkezdtem gyúrni.

A pattanásosságom napfény és gyúrás hatására eltűnt a sok napozástól meg eltűnt az a sápadt színem is.

Én szinte észre se vettem magamon hogy megváltoztam ,mert mindig csak egy kicsit változtam és így nem tűnt fel. A csajok nagy része odavan értem meg vissza mindenki azt mondja qurrva jól nézek ki meg hasonlók. Ezen én mindíg csodálkozok.. Egyáltalán nem dicsekedni akarok ,mert én nem látom magamon azt a nagy csodát belül ugyanaz a lúzer vagyok aki voltam és hosszútávú kapcsolatokra emiatt képtelen vagyok. Mindíg azt érzem hogy kevés vagyok bárkinek is rájönnek ki is voltam. Tudod ha sokan mondják hogy egy louser vagy magad is elhiszed. Próbálom fenntartani a látszatot ami nehéz dolog de néha megéri.

Egyetlen osztálytársammal tartom abból a suliból a kapcsolatot a tanárok azt mondták semmi nem lesz egyikőnkből se. Mégis mi vittük a legtöbbre. XD

Lehet szemét dolog de jólesett sok év után piros lámpánál meglátni azokat az embereket a munkagödörbe csákányozni/ásni akik folyton vertek általánosba majd jót mosolyogni rajtuk lehúzni a merciablakot felhangosítani a zenét majd lenézően rátenkinteni a megdöbbent irígykedő arcokra.. Nekem ez a történetem és aki így jár mint én az nem fogja elítéli a csúnya embereket.

Az egyik előzőnek: akkor végülis csak a szemöldököddel volt baj. Mert a kövér nem egyenlő a csúnyával. A csúnya az csúnya, a kövér az kövér. Van, aki sajnos mindkettő.

Egyébként az, hogy a szépség relatív, nem egészen igaz, mert vannak "evolúciósan" szép arcok, akiket az ellenkező nem azért választana, mert az arca szépsége alapján jó géneket hordoz.

Tehát objektíven szép, úgy, hogy nem ismerjük, csak és kizárólag a külsejét látjuk.

A többséget, akikkel találkozunk, szubjektíven látjuk, és nem számít, hogy hogyan néznek ki, mert egy idő után már csak az számít, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőlünk.