Volt már, hogy elsírtátok magatokat egy veszekedés során, mert a párotok annyira megbántott?

Hajjaj! Igaz, érzékenyebb vagyok mint kellene, de exem olykor nagyon meg tudott bántani. Nem is kellett hozzá veszekedés. Emlékszem arra, amikor nőnap volt, és vittem haza egy virágot, mert a munkahelyemen kaptam. Mosolyogva mutattam neki, mire annyit reagált, hogy virágot ilyenkor a nők kapnak, én pedig közel sem vagyok nő...(hozzáteszem, csinosnak tartom magam, az arcommal sincs semmi gond, nőiesen öltözködöm, és a lakásában is minden takarítást,főzést,mosást én csináltam meg, pedig ugye nem volt hozzá sok közöm)

Ezzel annyira megsértett, hogy magamhoz sem tértem. Fogalmam sem volt, hogy mi baja van velem, így hát álltam a kis virágszálammal a kezemben, és elkezdtem bőgni. Utána annyit se mondott, hogy bú.

Nem sokkal utána hazaköltöztem, mert mint kiderült, volt neki valakije mellettem. Minden bizonnyal ő egy vérbeli, dögös nő volt, aki megérdemli ezt a fajta megszólítást, illetve jelzőt.

Kérd ki magadnak. Nem vagy a kutyája, hogy így beszéljen veled! Próbáld meg visszafolyatni a sírást, és egy szó nélkül hagyd ott.

ilyet már nekem is mondott, h ha ennyi minden nem tetszik, akkor minek vagyok vele, menjek haza. persze h elsírtam magam, és még én voltam a sz@r h minek kell sírni állandóan.

de aztán lenyugodott és bocsánatot kért...