Miért baj, ha valaki nem vágyik párkapcsolatra, családra?

Te tele vagy gátlásokkal és félsz.

Felteszem a kérdést, ha nyernél a lottón vágynál családra, párkapcsolatra?

Azert, mert rajtad is latszik, h lelki beteg vagy plusz melle magyon gyenge jellem.

Valtoztass!

Ha tudnám, hogy a párom előbb fog meghalni, mint én, akkor sem adnám semmiért azt az időt, amit egymással töltünk.

"csak plusz aggódást/félelmet/bizonytalanságot okoznak"

Valószínűleg nem volt még normális kapcsolatod, mert egy igazi, jól működő párkapcsolat épp ellenkezőleg: biztonságot, nyugalmat ad, azt a tudatot, hogy van valaki, akit érdekelsz és aki téged érdekel.

Nem botránkozok meg rajtad, csak igazán és szívem mélyéről sajnállak, amiért nem tapasztaltad még meg azt a boldogságot, amit egy másik ember adni tud.

Kedves kérdező!

Ha nem akarsz együtt élni senkivel, akkor ne is erőltesd. Ki mondta neked, hogy ez baj? Úgy élsz, ahogy akarsz.

Az önmagában nem baj, ha valaki nem vágyik párkapcsolatra. Magánügy. Csak az emberek nehezen fogadják el, mert mégiscsak az a természetes állapota az embernek, hogy férfi meg nő együtt, aztán élik világukat, gyerekek, satöbbi. A tolerancia csodákra képes, de akkor is egy kicsit különc, aki nem így él, aztán néha lehet, hogy "megkapja a magáét" egy kevésbé toleráns embertől.

Ezzel azonban nem lehet mit kezdeni, nem vagyunk egyformák. Viszont van, ami majd' mindenkinél kiveri a biztosítékot, toleranciától függetlenül: a magyarázkodás. Úgy döntöttél, hogy egyedül maradsz, rendben, kedves egészségedre. Ha viszont erre büszke vagy, ne adj' Isten minden egyes létező alkalommal elmondod a részletes indoklást is és még akár azt is kifejted, hogy tulajdonképpen ez a világ legjobb dolga, akkor gyorsan az őrületbe kergetsz mindenkit magad körül. Ezt is ugyanolyan természetesen kell megélni, mint ahogy a többi ember megéli azt, hogy párkapcsolata van vagy törekszik rá, hogy legyen. Ha ez sikerül, nincs gond, de ha nem, azzal sok gondot okozol magadnak és a körülötted élőknek.