Elegem van már a féltékenykedésből, irigységből, mit foglalkoznak velem ennyit?

Rosszindulatú pletykákat hallok vissza magamról, és eléggé rosszul esnek ezek a vélemények, sajnos mindig is érdekelt hogy ki mit gondol rólam, jó benyomást akartam kelteni mindig is, de már látom hogy senkinek nem lehet megfelelni. Még a saját szüleimnek sem. Néha páromnak sem tudok megfelelni. Az anyósoméknak sem. A környékbeli embereknek sem, és saját magamnak sem. Össze vagyok zavarodva, és olyan rossz hogy mindenki meg akarja mondani hogy mit csináljak. Általában anyámékra meg páromra hallgatok, de anyámnak is soha nem jó semmi. Amikor diákmunkát vállaltam az volt a baja, hogy nem menjek már ilyen sokat (heti 5 napot) mert hogy elég lesz már (sajnálta amúgy hogy keresek, mert ő meg nem talál munkát már évek óta), aztán az is baj volt, hogy 1 teljes hónapig a szakdogámat írtam, persze utána eldicsekedett minden szomszédnak hogy én milyen ügyes vagyok. Anyósom is folyton az én pénztárcámban turkál, megjegyzéseket tesz, hogy már megint új a ruhád? (neten adok veszek folyton ruhákat, havi szinten max 5 ezret költök el, mert mindig csak akkor veszek ruhát ha sikerül eladnom valamit, de szerencsére mindig sikerül) Szoliba nem járok, nincs műkörmöm sem és semmi extra, mégis olyanokat mond, hogy én egy VAGYONT költök magamra. Kozmetikum újabb 2 ezer ft. Havi 7 e ft saját magamról és jól nézek ki ez miért bánt mindenkit? Barátom meg örül, hogy jól csinálom, mert ő is tudja hogy más hasonló lányok, nem állnak meg havi 30-40 ezernél sem. Ugyanúgy márkás ruhákban járok, annyi hogy nem boltban veszek meg egy pulcsi 12 e ft -ért, mert h*lye volnék, hanem neten veszem meg max 3-4 ezer ft-ért, és évek óta igy vásárolok, ennyiért még el is tudom adni.

Ennyire fáj az embereknek ez?? Akkor csinálja ő is ezt. A párom nővére is, irigykedik rám, pedig még meg is mutattam neki hogy hogy tud ő is magának ilyen ruhákat venni, aztán hallottam ahogy az anyjának rólam hazudgált. Nem hiszem el, hogy egy 27 éves nő miért irigykedik egy 23 csajra. Egyedül már csak a barátnőim társaságában (jah és a barátommal) érzem jól magam, nekik nem kell megfelelni, ők nem szólnak be, csak sajnos kb havi 1x látom őket, mert felmentek pestre tőlem 300km-re vannak :(

Mit csináljak hogy leszálljanak rólam az emberek?

A környéken élők is azt mondják, hogy biztos a pasimtól kunyerálom ki a pénzt, hogy megvehessem magamnak ami kell.