Úgy látom elég rossz véleménnyel van rólam az egész rokonság, titeket is foglalkoztat a gondolat hogy miket mondhatnak rátok a hátatok mögött?

Nagyapám szokta mondani. leszarom a szomszédokat és a rokonokat is ki mit gondol . Én olyan vagyok amilyen.. Magmnak kell megfelelni nem másnak..

Sok év eltelt mire rájöttem,hogy igaza van...

Nagyon nagy a családunk, a dédimamám a legpletykásabb ember akit ismerek! 5 gyereke van, az egyikük a nagymamám és naponta minimum 20 percet azzal töltenek hogy másokat beszélnek ki a faluból ahol a dédim lakik.

Mamám testvérének az örökbefogadott lányával volt egy kisebb afférom, mindenfélét hazudott rólam és mindenki neki hitt a családban.. megjegyzem 13 éves, én elmúltam 20 mégis mindenki neki hisz, nem tudom miért. Pedig a kis csaj dohányzik és kitudja milyen barátai vannak.

Azóta igenis érdekel hogy ki mit gondol, párom is meg mamám is mondta hogy szarjam le a fejüket de rettenetesen idegesítő amikor mindenki ocsmányságokat gondol rólad, ami nem is igaz.

Szóval teljesen megtudlak érteni...

egyébként azokat akiket a szájukra vesznek, az sokszor amiatt van, mert túlságosan aktívak a családi életben:D

Én például sosem feltünösködök, elvagyok egy- egy vacsorán, azt jóvan, ne vigyetek túlzásba semmit, mert ez lesz a vége, hogy megosszátok az embereket.

Rám nagy nyomás nehezedik, mert anyukám egy olyan nő volt aki a jég hátán is megélt (meghalt sajnos) egy nagyszájú, mindent elintéző nő volt. Én meg egy tutyimutyi vagyok, és tudom is ezt magamról (talán azért vagyok ilyen mert anyám intézett el helyettem mindent) és ezt éreztetik is velem, hogy egy semmi vagyok. De tisztában is vagyok ezzel. Visszahúzódó vagyok, soha nem is volt barátom, de már szeretnék hogy férjhez menjek. A nagyim is ilyet mond mindig hogy: "Tudjuk milyen a lány, így kell elfogadni" de ez azt jelenti hogy egy szar vagyok, csak ezt dobta a gép, nem lehet rajtam változtatni, de ha lehetne lecserélnének. Kb szégyenlenek hogy ilyen lettem, és én is utálom magam...

22/L