15 éves vagyok. A barátnőimmel szeretnénk elutazni pár napra és szerintetek anyám megengedné?

Figyelj, szerintem is te ismered csak az édesanyádat, hogy milyen. Te tudod, hogy hová szeretnétek menni, meg ilyesmit.

Kérdezd meg, mond, hogy nagyon szeretnéd, aztán majd kiderül mit reagál.

Hadd mondjak egy személyes példát: 17 vagyok, legnagyobb távollétem most nyáron lesz, nyaralhatok a barátnőmmel, jó messze itthonról, de csak azért, mert csupa-csupa felnőtt lesz ott [apukája és annak tucatnyi kollegája].

Szerintem meg jobb megkérdezni, mint tépelődni vagy titokban olajra lépni! ;]

Az én anyukám is szigorú, sőt, nagyon.. Egyes dolgokat le kell nyelni, majd átgondolja ő is, legközelebb mit fog engedni és mit nem. Ha úgymond jól viselkedsz, akkor nem lehet probléma, és rájön előbb-utóbb, hogy megbízhat benned.

Egy ötlet:

Anyukámnál bejön, ha megígérem neki, hogy mindig be lesz kapcsolva a telefonom és akár kétóránként is hívhat. Ezt meg is teszem, sőt, én hívom őt. Általában a következő alkalommal már ő hív, jóval ritkábban. Aztán így tovább, és a végén mehetek nyugodtan, csak tudjon róla.

Biztonságot ad, nyugtatja a lelket, és lehet, hogy olyan, mintha póráz lenne, de lehet rajta lazítani! :]

--- Mellesleg alibizést meg ilyen baromságokat pedig nem ajánlom. (Igen, én is csináltam, csinálok ilyet, mert kicsit nehéz odabökni pl. azt, hogy első találkozómra [~randimra] megyek és lány az illető, akivel. Khm.)---