Az gáz, ha nem szeretek nálam sokkal jobb anyagi helyzetű emberekkel találkozni?

Irigység, ami nem normális.

irigység és tök normális...lehet ezt nem kimondani de mindeki irigy valamire. mert mindenki jobb valamiben mint a másik. ez lehet több vagy kevesebb dolog de én olyat még nem láttam h valaki annyira magabiztos lenne h sose láson olyat aki jobb nála. de ezzel nincs baj.tartsd magadba és valamilyen szinten még motivál is téged

Nem. Én ilyen esetekben mindig próbálok nagyon figyelni rájuk, hátha rájövök mit csináltak máshogy, mint én, hátha eltanulhatom tőlük.

Ez teljesen normális.Én ugyanígy voltam ezzel,amikor sokat voltam egyedül,állandóan vagy dolgoztam,vagy suliba jártam,se barátok,se pasi nem volt,de minden hétvégén,ami nekem munkával telt,látnom kellett,hogy az emberek milyen jól szórakoznak,miközben én dolgozok és nem tudok szólni senkihez.Nagyon fájt,amikor megláttam egy boldog párocskát.Dühös voltam és mindig a sírás kerülgetett.Szerintem ez tök normális,ha valaki még nem érzett irigységet,az nem is ember.

Nem feltétlen irigység. Lehet kisebbségi érzésed van velük szemben. Nálam legalábbis így van. Nem a gazdagabbaknál, hanem akik jobban néznek ki nálam, olyan elnyomottnak érzem magam olyankor.

Hát ezzel én is így vagyok...Bár én nem elsősorban az anyagiakra gondolok,hanem bármi másra ami nekem is éppúgy megjárna,de nem volt szerencsém....talán majd egyszer úgyis tudom, hogy elérem az álmaim!csak egy karnyújtásnyira vannak!ez a remény annyira erős bennem,hogy csak ezért élek:)

Normális érzés, cseppet sem gáz, de csak egyvalami miatt: mert őszinte vagy magaddal. Legalább saját magadnak beismerted, hogy ez a probléma, nem szereted ezt az érzést, és kész. Az lenne gáz, ha bemagyaráznád magadnak, hogy neem, te nem vagy irigy, csak éppen a gazdagok mind sznobok/csalók/tolvajok/akármik, ezért kerülöd a társaságukat. Jó ember vagy. :)

Látod alapjában véve ebben látom a "szegény" emberek hibáját. Tudom, hogy sokan le fognak pontozni, mert jó Magyar szokás keseregni azon ami nem "jogos". Mindig túl sokra vágyunk. Nem az elérhetőre, és nem azon vagyunk, hogy értékeljük ami van. Nekem egy 9 hós pici fiacskám van, szerető férjem, egy hitelből épült házam ahol 2033 októberéig élünk albérletben az OTP-nél :-DDD, egy öreg 12 éves kocsink hitel nélkül. 33 éves vagyok, SZAKMUNKÁST VÉGEZTEM, ÉS A FÉRJEM IS! Van egy vállalkozásunk, ami jól megy,de nem dúskálunk. Értsd, hogy hónap végén már 100x gondolom meg mit főzök, és mit veszek meg. Ennek ellenére nem cserélnék milliomossal. Én az én életem akarom jobbá tenni. Én mindig mondom a férjemnek, nem akarok milliomos lenni csak elégedett, és egészséges, boldog... mi mindig elérhető célokért küzdünk. Egyik hónapba pl fagyasztó, a másikban más. Apránként előre, és örülve annak, hogy haladunk. Mit érdekel engem, a más gazdagsága... Ha így folytatod olyan megkeseredett ember lesz belőled, észrevétlenül, hogy csak na. Persze lehet keseregni a múlton, csak nem, érdemes. Én ettől falra mászok, hogy 2 diplomával, már milliomos lesz az ember. Sok túltanult túlművelt barátom irigyli a szakmunkásból kreált életünket... aki ügyes itthon is az ,meg kint is. A fél családom a világ különböző pontjain tengődik nem boldogabban, mint itthon.... persze el lehet gondolkozni mit tennél másként, mert abból tanulsz, de ne kesereg elmúlt.... kis elérhető célokkal hidd el haladsz majd....