Mivel érdemeltem ezt ki?

Szerintem nem tudatosan csinálják,hanem úgy látják, hogy neked könyebben mennek a dolgok és amolyan elhanyagolnak.

Míg tesód ha már lecsúszott, nem tudják hogyan kell vele is keményebben bánni, félnek, hogy rosszat tennének vele, és inkább ajnározzák. Ez sokszor van így kisgyerekekeknél is, hogy egyikre több odafigyelés kell többet igényel. Csak igaz nagykorban is a szülőknek azért oda kellene figyelni a másik gyermekre is, hogy ne legyen ez amit te most érzel.

Tékozló fiú este? Illetve itt tékozló lány. Amit tenni tudsz: amint lehet, elköltözöl. Mennyire hamar tudnál a saját lábadra állni? Meddig tervezed tanulni, mikortól munka, milyen fizetésre számíthatsz pályakezdőként? Addig ki kell bírni. Esetleg ha tanulsz, kollégium, megpályázod, talán sikerül. Kaphatsz lakhatási támogatást esetleg. Diákmunka, diákhitel az utolsó évekre. (Én sem szertném adóssággal kezdeni az életemet, de ez is egy megoldás.) Saját albérlet helyett lakótárs valakinél, szüleid talán azt támogatnák, vagy ha azt meg tudod oldani az ösztöndíjból (ha van), akkor az étkeztetésben segíthetnének. Így rajtuk is kevesebb nyomás lenne, a napi gondokat sem rajtad vezetnék le (mert te feltehetően azért bűnhődsz, mert rosszul álltok anyagilag). Utána meg apránként, ugyan, de valamivel támogathatod őket.

Bár ezt most is megteheted. Ha van valami pénzed (ösztöndíj), felajánlhatod, hogy beszállsz a kasszába. Sok gondot megold pár ezer forint is. Vagy ha néha elmész bevásárolni helyettük.